Őszintén sajnálom,hogy eltűntem,de tudom, ezzel nem érek sokat. Ahogy nézegettem a statisztikákat láttam,hogy annak ellenére,hogy eltűntem még is látogattátok a blogomat. Azt már nem tudhatom,hogy visszatérő olvasók vagy csak egy-egy ember rápillantott mert keresett valamit/valakit, de köszönöm mindenkinek aki szánt rám néhány percet,még akkor is,ha utána nem pozitív gondolatai :)
Az elmúlt időszakban elkezdődött a nyári szünet,mint azt ugye mind tudjuk,esetleg van,akinek már nem szünet a szünet. Az év végi átlagom rosszabb lett mint a tavalyi,ami miatt nagyon szomorú voltam,és még mélyebbre süllyedtem az önsajnáltatás tengerében. Július elején elmentem nyaralni a mamámhoz,mint minden évben 3 hétre. Unalmas volt,szó mi szó, egyetlen ismerős, semmi nélkül, ott ragadtam egy rakás könyvvel,azok boldogítottak engem a hosszú idő alatt,amit a nagyszüleim,és tesóim társasága ellenére magányosan töltöttem. 8 új világ tárult fel előttem,melyek kiragadtak a szürke valóságból,át egy olyan helyre ahol elüthettem az időm boldogan. Két nagyon szép napom volt,amikor is papámék leengedték Gábort a telekre,na az a két nap boldogabbá tett,mint az összes nyaram eddig..:) Lementünk a strandra,reggel ő "keltett", és vele lehettem minden egyes percben.. Még ha nem is sokat mindent csináltunk,nekem a legszebb emlékeim közé tartozik,és nem egyszer kívántam már,bár többet lehetnék vele.. A semmi is jó vele,csak vele legyek.. Bár,a magányban is volt valami jó,legalább nem csesztették anyuék. Végül is elrepült ez a 17 nap,és hazajöhettem újra beszélhettem Gáborral,Lacival (akit már régebb óta ismerek,de most az utóbbi időben nagyon bensőségesen eltudunk beszélgetni), Annával akit már nagyon hiányoltam,Patrikkal és Horával is,a többiekről nem is beszélve.
Regi,még a telken felhívott,hogy bent volt kórházban,vakbélműtéten és egy tüdőtrombózison esett át,közel 3 hétig feküdt. Először lesokkolt a dolog,de végül megnyugtatott,és elmondta,hogy már lábadozik,és hamarosan találkozhatunk is. Minél előbb megszeretném látogatni,és megölelgetni Regit,mert hiányzik:( Az utóbbi időben nagyon eltávolodtunk egymástól,de talán nem is baj,hiszen nem csak én létezek a világon.
Annára és Patrikra is megsértődtem egy kicsit,bár a féltékenység elvakított,mert Patrik többet foglalkozott Annával mint velem. Bár,ennek ellenére sikerült beszélnem velük,és azóta már nem érzem a zöldszemű szörnyeteg karmait.:) Örülök ennek tényleg,mert szörnyen éreztem magam,hogy egy ilyen kis butaságon ennyire eltaszítottam magamtól a szeretteimet.. Sosem szerettem féltékeny vagy irigy lenni,de még is megfertőznek olykor ezek az érzések. Egyszerűen nem vagyok képes haragudni a másikra,főleg nem arra,akit szeretek,és akiért meghalnék.. Nem tudok haragudni olyanért amiről nem tehet az illető,ráadásul nem is én vagyok a világ kellős közepe..Ámbár ha már a szeretteimről beszélünk,sokan letagadják,hogy ők a barátaim lehetnek,mondván,hogy úgy sem ismerem őket,meg úgy sem töltünk együtt annyi időt,hogy kialakuljon ez a mély kötelék..
De kérdem én.. pontosan mi a barátság? Egy behatárolhatatlan kapcsolat két ember között,melyben egyenlően bánnak egymással a felek,és szeretik a másikat akár a testvérüket,ahol akármikor a segítségére sietünk a másiknak.. Nevetünk és sírunk a barátunkkal együtt, veszekszünk baromságokon,irigykedünk és még versengünk is a másikkal.. Sőt, van,hogy az illetőt alig ismerjük,még is ez a megmagyarázhatatlan bizalmasság köt valamiért hozzájuk. Ne mondja nekem senki,hogy nem volt még egy olyan ember sem az életében,aki iránt nem érzett volna megmagyarázhatatlan érdeklődést,nem érezte volna magát a társaságában jól,olyan jól,akár egy több éve/évtizede ismert barátjánál. Hiába nem ismerjük a másikat,hiába választ el minket több száz kilóméter, vagy egy egész Földrész,attól még kialakulhat ez az érzés,mert az emberek,még ha nem is tudnak jelen lenni,attól még részesei lehetnek az életünknek. Nem olyan nagy részben,de attól még az a kevés is pont annyira számít. Tehát ha legközelebb valaki megkérdőjelezné a barátságot,akkor előtte magyarázza már el nekem,hogy pontosan mi az.. Mert hiába írtam le,ezek az érzések ezek a kötődések sokkal,de sokkal összetettebbek,mint azt kilehetne fejezni.
Ami viszont nagyon lehangol.. A depresszióm.. Nem egyszer említettem már,hogy mennyire is küzdök ellene és szenvedek tőle.. Sokszor nyavalyogtam már,és hisztiztem rajta,de az igazság az,hogy a felfogásommal van a gond,azzal,hogy mindenhez negatívan viszonyulok..Nem csoda hát,hogy semmiben sem látom meg a szépséget,és még jobban befelé fordulok, a szeretteimtől is eltávolodva.. A másik,hogy NEKEM kéne tennem érte,nem másnak kéne rinyálnom,hogy segíts nekem stb.. Változni akarok.. vagy talán mégsem? Magam sem tudnom pontosan.. Olyan sokáig gondolkodtam így,olyan sokszor adott pofont az élet,és még fog is persze,hogy már hozzászoktam ahhoz,hogy feladjam és ne küzdjek.. Tennem kell valamit.. Gyengének érzem magam,és erőtlennek,mintha ellene zsibbadva a lábad,és felakarsz állni,de összecsuklik alattad,és elterülsz újra.. Akarok változni,és valahol a megszokás nagy hatalma akadályoz ebben.. Leakarok győzni önmagam,hogy újra olyan lehessek mint régen,vagy legalább egy kicsit hasonlítsak hozzá.. Szeretnék végre újra küzdeni,örülni a kis dolgoknak,felszabadultnak érezni magam,és boldognak.. Naposnak akarom látni a világot,nem ködösnek és jegesnek,egy koszfészeknek érezni.. De még is hogy kéne elkezdenem? Ezen jár az agyam folyton,és nem tudom mitévő legyek.. Laci próbál segíteni,és ezt értékelem is, de fogalmam sincs, hogyan kéne elfogadtatnom magammal egy jobb nézőpontot..Hogyan kéne vajon visszanyerni önmagam.. Vagy honnét merítsek annyi erőt a változáshoz? Nem tudom,és szeretném,ha valaki elmondaná nekem.. Túl akarok jutni minél hamarabb.. Mert ez már elmondhatatlanul rossz így nekem.. Persze nem lesz könnyű,hiszen a környezetem nem könnyíti meg a dolgom,de ki kéne tartanom.. Remélem menni fog,amint rálelek kérdésem válaszára..
Persze nemcsak ez nyomasztja ám a lelkem.. Amint említettem nagyon szeretnék több időt tölteni Gáborral..Annyira hiányzik már.. elmondhatatlanul.. Mint amikor ülsz,és érzed hogy valami hiányzik,de nem tudsz ellene tenni.. Nekem az is jó volna,ha csak egymás mellett ülnék,vagy feküdnénk,és SEMMIT sem csinálnánk. Csak vele lehessek.. Még akkor is amikor nem akarom.. Olyan jó volna:/ Erre persze már csak az idő ad majd megoldást,ha addig kitartunk.. Ha nem,nos akkor mindenki tudja,mi lesz a történetünk vége..De most nem akarom elrontani.. Mert szeretem.. Csak nélküle gyengének érzem magam,és az életem elviselhetetlenebb.. Nem rossz,csak elviselhetetlen,számomra legalább is nehéz.
Ahhw szeretném egyszer vele nézni a csillagokat éjszaka,elaludni a karjai közt egy film közben,főzni neki valami finomat,vagy vele együtt főzni,etetni a másikat,és még olyan sok nyáltól csöpögő szerelmes dolgot,amit az ember imád átélni. Persze tudom,ti nem vagytok arra kíváncsiak,hogy mikor megyünk szobára,meg mit akarok ott csinálni, de a gondolataim körülötte forognak,a hiánya elviselhetetlen már,és legközelebb csak jövőhéten láthatom,esetleg,ha anyámék megengedik..
És elérkeztünk megint,éééés megint a szüleimhez.. Nem változtak semmit,és tudom,nem ez a világon a legrosszabb helyzet,de számomra megterhelő.. Apu nem akar elengedni Annához és az anyukájához 2 napra, mondván,hogy biztos teher lennék.. De anyukája ajánlotta fel a férjével együtt:C Én annyira szeretnék Annával is együtt lenni több időt, DE NEM LEHET.. Csak azt,hogy jövök megyek,de mire odaérek,jöhetek is haza.. Én tényleg nem értek őket,hiszen mindjárt betöltöm a 17-et.. Miért nem aludhatok ott a barátnőmnél? Miért kell bezárni egy aranykalitkába és ugy tenni,mintha mindent megadnának nekem? Egy jó szavuk sincsen hozzám,mindig csak kötözködnek,és beszólnak valamire,ami nekik nem tetszik.. Ha éppen gépezek,akkor arra,ha éppen nincs elmosogatva,akkor arra,vagy akármire.. Ha esetleg kiakarom tenni a lábam itthonról hetente többször,már az is gond.. Nekem és a húgomnak,Zsófinak folyton segíteni kell itthon,ami nem is gond,csak semmi hálát nem kapunk érte.. egy köszönömöt sem. Anyuék nem visznek el nyaralni,nem szeretgetni,egyszerűen semmi.. Hazahozza anya a sok negatívot,mert nem szereti a munkahelyét,és rajtunk vezeti,le,velünk üvöltözik,kötekszik és bánt.. Bánt a szavaival.. Apa pedig,tőle az fáj a legjobban,hogy bezár,és megmondja mit csináljak.. Rajzoljak rajzoljak rajzoljak,de nem érti meg,hogy ez nem erőltetésre megy.. ha úgy menne,már rég nem volna gondom.. Néha csak egy kis támogatásra volna szükségem semmi másra.. Persze megérteni nem akarnak,sosem kérdezték meg,nekem mi volna jó,vagy én hogy gondolom.. Emberszámba sem vesznek.. Ez pedig,olyannyira elszomorít,és feldühít,hogy néha már magam sem tudom,hogy bírom még.. valahogy már megszoktam tőlük ezt,de attól még minden egyes nap egy rossz álom..
Befejezésképp egy kicsit a napomról.. háát.. ez a mai nap szar volt:/ Elromlott a telefonom,a régi és amit most kaptam régi-új is.. ezen kiakadtam,és azon is,hogy valamiért sokszor rángatózik a kezem,akaratlanul is,és ez nagyon felbosszant.. nem tudtam megjavítani az egyik kedvenc nyakláncom,és a sok kis kudarc letaglózott.. :( Hülyeségnek tűnik de számomra nem az..És mivel Gábor holnap megy le Balatonra,és nem látom őt 5 napig,még csak nem is tudok az előbbi okokból kifolyólag beszélni sem vele,ez nekem rémálom lesz.. Főleg,hogy valószínűleg apa nem fog elengedni Annához.. Annyira elmennék Gáborral a Balatonra!:( De nem kontárkodom bele az ő és a családja nyaralásába.. Illetlenség volna,ezért is nem mentem vele állatkertbe... Rosszul is esett kicsit,hogy a családjával megy először és nem velem,pedig én előbb terveztem vele.. De hát végül is így is élvezte,akkor pedig egy szavam sincsen.. Csak szívesen vele lettem volna..:/ Lehet, hogy már vagy 5x jártam ott,de én nekem vele újra az első volna.. Szóval néha irigylem a családját,hogy akaratlanul és akartan is vele vannak,és láthatják őt:) Mert Gábornak nagyon aranyos családja van^^ Legalább neki..:)
Végül rövidre fogva a dolgot,a mai napom megszokott volt,a sok döccenőn kívül,és végre sikerült rávennem magam,hogy írjak.. Holnap megyek felköszönteni az unokaöcsémet szülinapja alkalmából,de tudom,hogy utána egyedül leszek.. Majd legrosszabb esetben írok:)
Köszönöm a figyelmeteket,és további szép estét!
Ui.: Gyönyörű a hold ma este!:) Aki tudja nézze meg!^^
Kinuta~
