és az emlékekkel együtt minden széthullik.
2013. október 23., szerda
try
Próbálom az emlékeket megtartani... de elszállnak,én pedig kétségbeesetten próbálom őket magamnál tartani.. hiába kapok utánuk,elszállnak mint a pillangók..
és az emlékekkel együtt minden széthullik.
és az emlékekkel együtt minden széthullik.
2013. július 27., szombat
A nyár derekán
Sziasztok!
Őszintén sajnálom,hogy eltűntem,de tudom, ezzel nem érek sokat. Ahogy nézegettem a statisztikákat láttam,hogy annak ellenére,hogy eltűntem még is látogattátok a blogomat. Azt már nem tudhatom,hogy visszatérő olvasók vagy csak egy-egy ember rápillantott mert keresett valamit/valakit, de köszönöm mindenkinek aki szánt rám néhány percet,még akkor is,ha utána nem pozitív gondolatai :)
Az elmúlt időszakban elkezdődött a nyári szünet,mint azt ugye mind tudjuk,esetleg van,akinek már nem szünet a szünet. Az év végi átlagom rosszabb lett mint a tavalyi,ami miatt nagyon szomorú voltam,és még mélyebbre süllyedtem az önsajnáltatás tengerében. Július elején elmentem nyaralni a mamámhoz,mint minden évben 3 hétre. Unalmas volt,szó mi szó, egyetlen ismerős, semmi nélkül, ott ragadtam egy rakás könyvvel,azok boldogítottak engem a hosszú idő alatt,amit a nagyszüleim,és tesóim társasága ellenére magányosan töltöttem. 8 új világ tárult fel előttem,melyek kiragadtak a szürke valóságból,át egy olyan helyre ahol elüthettem az időm boldogan. Két nagyon szép napom volt,amikor is papámék leengedték Gábort a telekre,na az a két nap boldogabbá tett,mint az összes nyaram eddig..:) Lementünk a strandra,reggel ő "keltett", és vele lehettem minden egyes percben.. Még ha nem is sokat mindent csináltunk,nekem a legszebb emlékeim közé tartozik,és nem egyszer kívántam már,bár többet lehetnék vele.. A semmi is jó vele,csak vele legyek.. Bár,a magányban is volt valami jó,legalább nem csesztették anyuék. Végül is elrepült ez a 17 nap,és hazajöhettem újra beszélhettem Gáborral,Lacival (akit már régebb óta ismerek,de most az utóbbi időben nagyon bensőségesen eltudunk beszélgetni), Annával akit már nagyon hiányoltam,Patrikkal és Horával is,a többiekről nem is beszélve.
Regi,még a telken felhívott,hogy bent volt kórházban,vakbélműtéten és egy tüdőtrombózison esett át,közel 3 hétig feküdt. Először lesokkolt a dolog,de végül megnyugtatott,és elmondta,hogy már lábadozik,és hamarosan találkozhatunk is. Minél előbb megszeretném látogatni,és megölelgetni Regit,mert hiányzik:( Az utóbbi időben nagyon eltávolodtunk egymástól,de talán nem is baj,hiszen nem csak én létezek a világon.
Annára és Patrikra is megsértődtem egy kicsit,bár a féltékenység elvakított,mert Patrik többet foglalkozott Annával mint velem. Bár,ennek ellenére sikerült beszélnem velük,és azóta már nem érzem a zöldszemű szörnyeteg karmait.:) Örülök ennek tényleg,mert szörnyen éreztem magam,hogy egy ilyen kis butaságon ennyire eltaszítottam magamtól a szeretteimet.. Sosem szerettem féltékeny vagy irigy lenni,de még is megfertőznek olykor ezek az érzések. Egyszerűen nem vagyok képes haragudni a másikra,főleg nem arra,akit szeretek,és akiért meghalnék.. Nem tudok haragudni olyanért amiről nem tehet az illető,ráadásul nem is én vagyok a világ kellős közepe..Ámbár ha már a szeretteimről beszélünk,sokan letagadják,hogy ők a barátaim lehetnek,mondván,hogy úgy sem ismerem őket,meg úgy sem töltünk együtt annyi időt,hogy kialakuljon ez a mély kötelék..
De kérdem én.. pontosan mi a barátság? Egy behatárolhatatlan kapcsolat két ember között,melyben egyenlően bánnak egymással a felek,és szeretik a másikat akár a testvérüket,ahol akármikor a segítségére sietünk a másiknak.. Nevetünk és sírunk a barátunkkal együtt, veszekszünk baromságokon,irigykedünk és még versengünk is a másikkal.. Sőt, van,hogy az illetőt alig ismerjük,még is ez a megmagyarázhatatlan bizalmasság köt valamiért hozzájuk. Ne mondja nekem senki,hogy nem volt még egy olyan ember sem az életében,aki iránt nem érzett volna megmagyarázhatatlan érdeklődést,nem érezte volna magát a társaságában jól,olyan jól,akár egy több éve/évtizede ismert barátjánál. Hiába nem ismerjük a másikat,hiába választ el minket több száz kilóméter, vagy egy egész Földrész,attól még kialakulhat ez az érzés,mert az emberek,még ha nem is tudnak jelen lenni,attól még részesei lehetnek az életünknek. Nem olyan nagy részben,de attól még az a kevés is pont annyira számít. Tehát ha legközelebb valaki megkérdőjelezné a barátságot,akkor előtte magyarázza már el nekem,hogy pontosan mi az.. Mert hiába írtam le,ezek az érzések ezek a kötődések sokkal,de sokkal összetettebbek,mint azt kilehetne fejezni.
Ami viszont nagyon lehangol.. A depresszióm.. Nem egyszer említettem már,hogy mennyire is küzdök ellene és szenvedek tőle.. Sokszor nyavalyogtam már,és hisztiztem rajta,de az igazság az,hogy a felfogásommal van a gond,azzal,hogy mindenhez negatívan viszonyulok..Nem csoda hát,hogy semmiben sem látom meg a szépséget,és még jobban befelé fordulok, a szeretteimtől is eltávolodva.. A másik,hogy NEKEM kéne tennem érte,nem másnak kéne rinyálnom,hogy segíts nekem stb.. Változni akarok.. vagy talán mégsem? Magam sem tudnom pontosan.. Olyan sokáig gondolkodtam így,olyan sokszor adott pofont az élet,és még fog is persze,hogy már hozzászoktam ahhoz,hogy feladjam és ne küzdjek.. Tennem kell valamit.. Gyengének érzem magam,és erőtlennek,mintha ellene zsibbadva a lábad,és felakarsz állni,de összecsuklik alattad,és elterülsz újra.. Akarok változni,és valahol a megszokás nagy hatalma akadályoz ebben.. Leakarok győzni önmagam,hogy újra olyan lehessek mint régen,vagy legalább egy kicsit hasonlítsak hozzá.. Szeretnék végre újra küzdeni,örülni a kis dolgoknak,felszabadultnak érezni magam,és boldognak.. Naposnak akarom látni a világot,nem ködösnek és jegesnek,egy koszfészeknek érezni.. De még is hogy kéne elkezdenem? Ezen jár az agyam folyton,és nem tudom mitévő legyek.. Laci próbál segíteni,és ezt értékelem is, de fogalmam sincs, hogyan kéne elfogadtatnom magammal egy jobb nézőpontot..Hogyan kéne vajon visszanyerni önmagam.. Vagy honnét merítsek annyi erőt a változáshoz? Nem tudom,és szeretném,ha valaki elmondaná nekem.. Túl akarok jutni minél hamarabb.. Mert ez már elmondhatatlanul rossz így nekem.. Persze nem lesz könnyű,hiszen a környezetem nem könnyíti meg a dolgom,de ki kéne tartanom.. Remélem menni fog,amint rálelek kérdésem válaszára..
Persze nemcsak ez nyomasztja ám a lelkem.. Amint említettem nagyon szeretnék több időt tölteni Gáborral..Annyira hiányzik már.. elmondhatatlanul.. Mint amikor ülsz,és érzed hogy valami hiányzik,de nem tudsz ellene tenni.. Nekem az is jó volna,ha csak egymás mellett ülnék,vagy feküdnénk,és SEMMIT sem csinálnánk. Csak vele lehessek.. Még akkor is amikor nem akarom.. Olyan jó volna:/ Erre persze már csak az idő ad majd megoldást,ha addig kitartunk.. Ha nem,nos akkor mindenki tudja,mi lesz a történetünk vége..De most nem akarom elrontani.. Mert szeretem.. Csak nélküle gyengének érzem magam,és az életem elviselhetetlenebb.. Nem rossz,csak elviselhetetlen,számomra legalább is nehéz.
Ahhw szeretném egyszer vele nézni a csillagokat éjszaka,elaludni a karjai közt egy film közben,főzni neki valami finomat,vagy vele együtt főzni,etetni a másikat,és még olyan sok nyáltól csöpögő szerelmes dolgot,amit az ember imád átélni. Persze tudom,ti nem vagytok arra kíváncsiak,hogy mikor megyünk szobára,meg mit akarok ott csinálni, de a gondolataim körülötte forognak,a hiánya elviselhetetlen már,és legközelebb csak jövőhéten láthatom,esetleg,ha anyámék megengedik..
És elérkeztünk megint,éééés megint a szüleimhez.. Nem változtak semmit,és tudom,nem ez a világon a legrosszabb helyzet,de számomra megterhelő.. Apu nem akar elengedni Annához és az anyukájához 2 napra, mondván,hogy biztos teher lennék.. De anyukája ajánlotta fel a férjével együtt:C Én annyira szeretnék Annával is együtt lenni több időt, DE NEM LEHET.. Csak azt,hogy jövök megyek,de mire odaérek,jöhetek is haza.. Én tényleg nem értek őket,hiszen mindjárt betöltöm a 17-et.. Miért nem aludhatok ott a barátnőmnél? Miért kell bezárni egy aranykalitkába és ugy tenni,mintha mindent megadnának nekem? Egy jó szavuk sincsen hozzám,mindig csak kötözködnek,és beszólnak valamire,ami nekik nem tetszik.. Ha éppen gépezek,akkor arra,ha éppen nincs elmosogatva,akkor arra,vagy akármire.. Ha esetleg kiakarom tenni a lábam itthonról hetente többször,már az is gond.. Nekem és a húgomnak,Zsófinak folyton segíteni kell itthon,ami nem is gond,csak semmi hálát nem kapunk érte.. egy köszönömöt sem. Anyuék nem visznek el nyaralni,nem szeretgetni,egyszerűen semmi.. Hazahozza anya a sok negatívot,mert nem szereti a munkahelyét,és rajtunk vezeti,le,velünk üvöltözik,kötekszik és bánt.. Bánt a szavaival.. Apa pedig,tőle az fáj a legjobban,hogy bezár,és megmondja mit csináljak.. Rajzoljak rajzoljak rajzoljak,de nem érti meg,hogy ez nem erőltetésre megy.. ha úgy menne,már rég nem volna gondom.. Néha csak egy kis támogatásra volna szükségem semmi másra.. Persze megérteni nem akarnak,sosem kérdezték meg,nekem mi volna jó,vagy én hogy gondolom.. Emberszámba sem vesznek.. Ez pedig,olyannyira elszomorít,és feldühít,hogy néha már magam sem tudom,hogy bírom még.. valahogy már megszoktam tőlük ezt,de attól még minden egyes nap egy rossz álom..
Befejezésképp egy kicsit a napomról.. háát.. ez a mai nap szar volt:/ Elromlott a telefonom,a régi és amit most kaptam régi-új is.. ezen kiakadtam,és azon is,hogy valamiért sokszor rángatózik a kezem,akaratlanul is,és ez nagyon felbosszant.. nem tudtam megjavítani az egyik kedvenc nyakláncom,és a sok kis kudarc letaglózott.. :( Hülyeségnek tűnik de számomra nem az..És mivel Gábor holnap megy le Balatonra,és nem látom őt 5 napig,még csak nem is tudok az előbbi okokból kifolyólag beszélni sem vele,ez nekem rémálom lesz.. Főleg,hogy valószínűleg apa nem fog elengedni Annához.. Annyira elmennék Gáborral a Balatonra!:( De nem kontárkodom bele az ő és a családja nyaralásába.. Illetlenség volna,ezért is nem mentem vele állatkertbe... Rosszul is esett kicsit,hogy a családjával megy először és nem velem,pedig én előbb terveztem vele.. De hát végül is így is élvezte,akkor pedig egy szavam sincsen.. Csak szívesen vele lettem volna..:/ Lehet, hogy már vagy 5x jártam ott,de én nekem vele újra az első volna.. Szóval néha irigylem a családját,hogy akaratlanul és akartan is vele vannak,és láthatják őt:) Mert Gábornak nagyon aranyos családja van^^ Legalább neki..:)
Végül rövidre fogva a dolgot,a mai napom megszokott volt,a sok döccenőn kívül,és végre sikerült rávennem magam,hogy írjak.. Holnap megyek felköszönteni az unokaöcsémet szülinapja alkalmából,de tudom,hogy utána egyedül leszek.. Majd legrosszabb esetben írok:)
Köszönöm a figyelmeteket,és további szép estét!
Ui.: Gyönyörű a hold ma este!:) Aki tudja nézze meg!^^
Őszintén sajnálom,hogy eltűntem,de tudom, ezzel nem érek sokat. Ahogy nézegettem a statisztikákat láttam,hogy annak ellenére,hogy eltűntem még is látogattátok a blogomat. Azt már nem tudhatom,hogy visszatérő olvasók vagy csak egy-egy ember rápillantott mert keresett valamit/valakit, de köszönöm mindenkinek aki szánt rám néhány percet,még akkor is,ha utána nem pozitív gondolatai :)
Az elmúlt időszakban elkezdődött a nyári szünet,mint azt ugye mind tudjuk,esetleg van,akinek már nem szünet a szünet. Az év végi átlagom rosszabb lett mint a tavalyi,ami miatt nagyon szomorú voltam,és még mélyebbre süllyedtem az önsajnáltatás tengerében. Július elején elmentem nyaralni a mamámhoz,mint minden évben 3 hétre. Unalmas volt,szó mi szó, egyetlen ismerős, semmi nélkül, ott ragadtam egy rakás könyvvel,azok boldogítottak engem a hosszú idő alatt,amit a nagyszüleim,és tesóim társasága ellenére magányosan töltöttem. 8 új világ tárult fel előttem,melyek kiragadtak a szürke valóságból,át egy olyan helyre ahol elüthettem az időm boldogan. Két nagyon szép napom volt,amikor is papámék leengedték Gábort a telekre,na az a két nap boldogabbá tett,mint az összes nyaram eddig..:) Lementünk a strandra,reggel ő "keltett", és vele lehettem minden egyes percben.. Még ha nem is sokat mindent csináltunk,nekem a legszebb emlékeim közé tartozik,és nem egyszer kívántam már,bár többet lehetnék vele.. A semmi is jó vele,csak vele legyek.. Bár,a magányban is volt valami jó,legalább nem csesztették anyuék. Végül is elrepült ez a 17 nap,és hazajöhettem újra beszélhettem Gáborral,Lacival (akit már régebb óta ismerek,de most az utóbbi időben nagyon bensőségesen eltudunk beszélgetni), Annával akit már nagyon hiányoltam,Patrikkal és Horával is,a többiekről nem is beszélve.
Regi,még a telken felhívott,hogy bent volt kórházban,vakbélműtéten és egy tüdőtrombózison esett át,közel 3 hétig feküdt. Először lesokkolt a dolog,de végül megnyugtatott,és elmondta,hogy már lábadozik,és hamarosan találkozhatunk is. Minél előbb megszeretném látogatni,és megölelgetni Regit,mert hiányzik:( Az utóbbi időben nagyon eltávolodtunk egymástól,de talán nem is baj,hiszen nem csak én létezek a világon.
Annára és Patrikra is megsértődtem egy kicsit,bár a féltékenység elvakított,mert Patrik többet foglalkozott Annával mint velem. Bár,ennek ellenére sikerült beszélnem velük,és azóta már nem érzem a zöldszemű szörnyeteg karmait.:) Örülök ennek tényleg,mert szörnyen éreztem magam,hogy egy ilyen kis butaságon ennyire eltaszítottam magamtól a szeretteimet.. Sosem szerettem féltékeny vagy irigy lenni,de még is megfertőznek olykor ezek az érzések. Egyszerűen nem vagyok képes haragudni a másikra,főleg nem arra,akit szeretek,és akiért meghalnék.. Nem tudok haragudni olyanért amiről nem tehet az illető,ráadásul nem is én vagyok a világ kellős közepe..Ámbár ha már a szeretteimről beszélünk,sokan letagadják,hogy ők a barátaim lehetnek,mondván,hogy úgy sem ismerem őket,meg úgy sem töltünk együtt annyi időt,hogy kialakuljon ez a mély kötelék..
De kérdem én.. pontosan mi a barátság? Egy behatárolhatatlan kapcsolat két ember között,melyben egyenlően bánnak egymással a felek,és szeretik a másikat akár a testvérüket,ahol akármikor a segítségére sietünk a másiknak.. Nevetünk és sírunk a barátunkkal együtt, veszekszünk baromságokon,irigykedünk és még versengünk is a másikkal.. Sőt, van,hogy az illetőt alig ismerjük,még is ez a megmagyarázhatatlan bizalmasság köt valamiért hozzájuk. Ne mondja nekem senki,hogy nem volt még egy olyan ember sem az életében,aki iránt nem érzett volna megmagyarázhatatlan érdeklődést,nem érezte volna magát a társaságában jól,olyan jól,akár egy több éve/évtizede ismert barátjánál. Hiába nem ismerjük a másikat,hiába választ el minket több száz kilóméter, vagy egy egész Földrész,attól még kialakulhat ez az érzés,mert az emberek,még ha nem is tudnak jelen lenni,attól még részesei lehetnek az életünknek. Nem olyan nagy részben,de attól még az a kevés is pont annyira számít. Tehát ha legközelebb valaki megkérdőjelezné a barátságot,akkor előtte magyarázza már el nekem,hogy pontosan mi az.. Mert hiába írtam le,ezek az érzések ezek a kötődések sokkal,de sokkal összetettebbek,mint azt kilehetne fejezni.
Ami viszont nagyon lehangol.. A depresszióm.. Nem egyszer említettem már,hogy mennyire is küzdök ellene és szenvedek tőle.. Sokszor nyavalyogtam már,és hisztiztem rajta,de az igazság az,hogy a felfogásommal van a gond,azzal,hogy mindenhez negatívan viszonyulok..Nem csoda hát,hogy semmiben sem látom meg a szépséget,és még jobban befelé fordulok, a szeretteimtől is eltávolodva.. A másik,hogy NEKEM kéne tennem érte,nem másnak kéne rinyálnom,hogy segíts nekem stb.. Változni akarok.. vagy talán mégsem? Magam sem tudnom pontosan.. Olyan sokáig gondolkodtam így,olyan sokszor adott pofont az élet,és még fog is persze,hogy már hozzászoktam ahhoz,hogy feladjam és ne küzdjek.. Tennem kell valamit.. Gyengének érzem magam,és erőtlennek,mintha ellene zsibbadva a lábad,és felakarsz állni,de összecsuklik alattad,és elterülsz újra.. Akarok változni,és valahol a megszokás nagy hatalma akadályoz ebben.. Leakarok győzni önmagam,hogy újra olyan lehessek mint régen,vagy legalább egy kicsit hasonlítsak hozzá.. Szeretnék végre újra küzdeni,örülni a kis dolgoknak,felszabadultnak érezni magam,és boldognak.. Naposnak akarom látni a világot,nem ködösnek és jegesnek,egy koszfészeknek érezni.. De még is hogy kéne elkezdenem? Ezen jár az agyam folyton,és nem tudom mitévő legyek.. Laci próbál segíteni,és ezt értékelem is, de fogalmam sincs, hogyan kéne elfogadtatnom magammal egy jobb nézőpontot..Hogyan kéne vajon visszanyerni önmagam.. Vagy honnét merítsek annyi erőt a változáshoz? Nem tudom,és szeretném,ha valaki elmondaná nekem.. Túl akarok jutni minél hamarabb.. Mert ez már elmondhatatlanul rossz így nekem.. Persze nem lesz könnyű,hiszen a környezetem nem könnyíti meg a dolgom,de ki kéne tartanom.. Remélem menni fog,amint rálelek kérdésem válaszára..
Persze nemcsak ez nyomasztja ám a lelkem.. Amint említettem nagyon szeretnék több időt tölteni Gáborral..Annyira hiányzik már.. elmondhatatlanul.. Mint amikor ülsz,és érzed hogy valami hiányzik,de nem tudsz ellene tenni.. Nekem az is jó volna,ha csak egymás mellett ülnék,vagy feküdnénk,és SEMMIT sem csinálnánk. Csak vele lehessek.. Még akkor is amikor nem akarom.. Olyan jó volna:/ Erre persze már csak az idő ad majd megoldást,ha addig kitartunk.. Ha nem,nos akkor mindenki tudja,mi lesz a történetünk vége..De most nem akarom elrontani.. Mert szeretem.. Csak nélküle gyengének érzem magam,és az életem elviselhetetlenebb.. Nem rossz,csak elviselhetetlen,számomra legalább is nehéz.
Ahhw szeretném egyszer vele nézni a csillagokat éjszaka,elaludni a karjai közt egy film közben,főzni neki valami finomat,vagy vele együtt főzni,etetni a másikat,és még olyan sok nyáltól csöpögő szerelmes dolgot,amit az ember imád átélni. Persze tudom,ti nem vagytok arra kíváncsiak,hogy mikor megyünk szobára,meg mit akarok ott csinálni, de a gondolataim körülötte forognak,a hiánya elviselhetetlen már,és legközelebb csak jövőhéten láthatom,esetleg,ha anyámék megengedik..
És elérkeztünk megint,éééés megint a szüleimhez.. Nem változtak semmit,és tudom,nem ez a világon a legrosszabb helyzet,de számomra megterhelő.. Apu nem akar elengedni Annához és az anyukájához 2 napra, mondván,hogy biztos teher lennék.. De anyukája ajánlotta fel a férjével együtt:C Én annyira szeretnék Annával is együtt lenni több időt, DE NEM LEHET.. Csak azt,hogy jövök megyek,de mire odaérek,jöhetek is haza.. Én tényleg nem értek őket,hiszen mindjárt betöltöm a 17-et.. Miért nem aludhatok ott a barátnőmnél? Miért kell bezárni egy aranykalitkába és ugy tenni,mintha mindent megadnának nekem? Egy jó szavuk sincsen hozzám,mindig csak kötözködnek,és beszólnak valamire,ami nekik nem tetszik.. Ha éppen gépezek,akkor arra,ha éppen nincs elmosogatva,akkor arra,vagy akármire.. Ha esetleg kiakarom tenni a lábam itthonról hetente többször,már az is gond.. Nekem és a húgomnak,Zsófinak folyton segíteni kell itthon,ami nem is gond,csak semmi hálát nem kapunk érte.. egy köszönömöt sem. Anyuék nem visznek el nyaralni,nem szeretgetni,egyszerűen semmi.. Hazahozza anya a sok negatívot,mert nem szereti a munkahelyét,és rajtunk vezeti,le,velünk üvöltözik,kötekszik és bánt.. Bánt a szavaival.. Apa pedig,tőle az fáj a legjobban,hogy bezár,és megmondja mit csináljak.. Rajzoljak rajzoljak rajzoljak,de nem érti meg,hogy ez nem erőltetésre megy.. ha úgy menne,már rég nem volna gondom.. Néha csak egy kis támogatásra volna szükségem semmi másra.. Persze megérteni nem akarnak,sosem kérdezték meg,nekem mi volna jó,vagy én hogy gondolom.. Emberszámba sem vesznek.. Ez pedig,olyannyira elszomorít,és feldühít,hogy néha már magam sem tudom,hogy bírom még.. valahogy már megszoktam tőlük ezt,de attól még minden egyes nap egy rossz álom..
Befejezésképp egy kicsit a napomról.. háát.. ez a mai nap szar volt:/ Elromlott a telefonom,a régi és amit most kaptam régi-új is.. ezen kiakadtam,és azon is,hogy valamiért sokszor rángatózik a kezem,akaratlanul is,és ez nagyon felbosszant.. nem tudtam megjavítani az egyik kedvenc nyakláncom,és a sok kis kudarc letaglózott.. :( Hülyeségnek tűnik de számomra nem az..És mivel Gábor holnap megy le Balatonra,és nem látom őt 5 napig,még csak nem is tudok az előbbi okokból kifolyólag beszélni sem vele,ez nekem rémálom lesz.. Főleg,hogy valószínűleg apa nem fog elengedni Annához.. Annyira elmennék Gáborral a Balatonra!:( De nem kontárkodom bele az ő és a családja nyaralásába.. Illetlenség volna,ezért is nem mentem vele állatkertbe... Rosszul is esett kicsit,hogy a családjával megy először és nem velem,pedig én előbb terveztem vele.. De hát végül is így is élvezte,akkor pedig egy szavam sincsen.. Csak szívesen vele lettem volna..:/ Lehet, hogy már vagy 5x jártam ott,de én nekem vele újra az első volna.. Szóval néha irigylem a családját,hogy akaratlanul és akartan is vele vannak,és láthatják őt:) Mert Gábornak nagyon aranyos családja van^^ Legalább neki..:)
Végül rövidre fogva a dolgot,a mai napom megszokott volt,a sok döccenőn kívül,és végre sikerült rávennem magam,hogy írjak.. Holnap megyek felköszönteni az unokaöcsémet szülinapja alkalmából,de tudom,hogy utána egyedül leszek.. Majd legrosszabb esetben írok:)
Köszönöm a figyelmeteket,és további szép estét!
Ui.: Gyönyörű a hold ma este!:) Aki tudja nézze meg!^^
Kinuta~
2013. április 13., szombat
Pillanatok..
Ezek olyanok akár a pillangó.. Leszáll az ujjadra,megpihen,és te addig gyönyörködsz a szépségében,élvezed az örömet amit ad,majd egyszer csak,amikor nem számítasz rá,vagy épp jól tudod mélyen,elillan.. És csak nézed,ahogy messze száll,ahogy egyre távolodik az érzéseiddel, és az emlékekkel amiket megéltél..
Hát,itt volnék megint:) Tudom,megint sok ideig csak csend,és némaság honolt, és sajnálom,hogy nem jelentkeztem.. Össze kellett szednem az erőm,hogy letudjam írni azokat amiket átéltem. Valójában semmi különös sem történt velem,vége lett a tavaszi szünetnek,ami aránylag jól telt:) Főleg,mikor Gábor itt aludt^^ Az nagyon boldoggá tett:) Filmeztünk és beszélgettünk,ölelhettem és vele aludhattam egy picit délután,ámbár sajnos éjjel nem. Pótol a tudat,hogy ma is itt volt velem:)
Olyan más vele.. Egyszerűen nem tudom :) Nem azok a kötelékek kötnek hozzá,mint anno Jocihoz. Az egész teljesen más,és még is ismerős valahol. Egyszerűen hogy is mondjam..Sokat hülyéskedünk,és nem ciki, adjuk önmagunkat,és nem úgy gondolunk a másikra,mint Na,ő itt a csajom/pasim/barátom/társam..:) Hanem,hogy ő a barátom,és az az ember,akit szeretek^^ Fura módon nem úgy kötődünk a másikhoz,mint amúgy kéne:D De nem is gond^^ Én örülök ennek:) Vannak vicces szituk és esetek,amikor egy pár,még ha nagyon is szeretik a másikat, egyszerűen megszeppennek,de nálunk nem ez van,hanem jól kiröhögjük a másikat és magunkat:D Persze van,hogy bevágjuk a "durcát" :) De mind olyan muris,és jól esik^^ Olyan jókat szoktam rajta nevetni,egyszerűen jól esik^^ Egy nagy kölyköt szeretek,de nem bánom:) Még akkor se,ha tudom,lehet nem örökre szól:) Mert minden változik.. Ez persze nem jelenti azt,hogy biztosan vége lesz bárminek is:) Remélem,az idő nem koptatja el mellőlem őt is... Valahogy.. Nem tudom.. Érdekesnek találom,hogy 4 évet kibírtunk úgy,hogy csak netről ismertük egymást,és még is valahogy többet tett értem,mint sokan mások sokkal több idő alatt..:) Azt sem bánom,ha vége lesz,mert a vele töltött idő nagyon szép,csak még is.. Félek,hogy elmúlik.. És idővel már csak az emlékek maradnak nekem,a remény,hogy újra találkozunk és még több emlékem lesz vele,sőt,hogy támogathassuk egymást,és szerethessük a másikat,már nem adatik meg.. Ez megijeszt.. Nem az,hogy nem fog szeretni,vagy ilyenek.. Hanem mint ember,akit szeretek,aki támogat,aki viszont szeret,egy résez az én lelkemnek,eltűnik és semmivé válik.. Nagyon rossz:( De ha nem használom ki azt,amit megadtak nekem,az esélyt vele,akkor később bánnám.. Tudom:)
Ma is.. Megnyitotta nekem egy újabb részét a lelkének,és.. Nagyon örültem neki:) Nem akartam,hogy elmenjen,de ha azt akarom,hogy újra jöjjön,akkor el kell búcsúzni..:) Még is.. Annyira rossz,hogy elmegy újra meg újra:( Még mindig félek attól is,hogy elrontom újra a kapcsolatot.. Mint Jocival..:( Nem bánom,hogy vége lett,csak azt,hogy azzal,hogy nekem jobb legyen,meg kellett bántanom őt..:S Örültem,hogy átélhettem vele sok dolgot,és hogy adott nekem emlékeket,és már maga az is ajándék,hogy ismerhettem őt:) Nemrégiben beszéltem vele egy keveset,és elmondta,már nem fáj neki,hogy vége lett..És ezzel megnyugtatott,mert legalább tudom,hogy a seb,amit okoztam neki,gyógyul..Nem gyorsan,de gyógyul:) Persze,mindig is szeretni fog,és ezt én is jól tudom,de idővel ez a szeretet majd átalakul:) Én a mai napig tisztelem őt,sőt,Gábort is,amiért hajlandó értem áldozni és szeretni:)
Amikor Gáborral vagyok az olyan jó.. és tudom,már leírtam vagy 50x,de leírom még vagy 200x is,mert eltölt ez az érzés,és feszíti a bőröm,és a lelkem..:) A legjobban azt szeretem,amikor átölelhetem,és amikor megcsókolhatom. Sokan kérdezték már,milyen is az..:) Puha,lágy,meleg,és telis tele van szeretettel:) Ennél jobban el sem tudnom mondani^^ De az összes kis pillanat amit átélhetek vele nagyon jó,és felemelő:)
Viszont sajnos, amilyen igazi és mély a mi kapcsolatunk, Anitával éppenséggel sosem volt az.. És sajnos erre már rég rájöttem,csak képtelen voltam elfogadni a tényt..:S Most végre véget vetettem ennek az egész kergetősdni dolognak.. nagyon fáj,mert hiányzik:( Hiányzik,mert én mindig is szívemből szerettem őt is,ahogy mást is.. Csak hát az emberek ezt basznak észrevenni,vagy ha feltűnik nekik akkor kihasználják:S Mindegy.. Fáj még mindig,és ki tudja mikor múlik el:/ Csak rossz,hogy én annyiszor olyan sok mindent adtam neki,míg ő képtelen volt támogatni olyankor,mikor kellett volna..:/ Mindegy. Az ilyen ember nem érdemli meg,hogy sokat törődjek vele.. Még is,megütköztem azon,hogy őt védték az ismerősei,mikor én régebb óta ismerem őt,és jobban mint bárki:) Őt védték,pedig ő hibázott,de majd rájön,mit veszített.. Nem mondom,hogy tökéletes ember vagyok,de azt igen is tudom,hogy nagyon sok mindent megtettem érte! Így,amikor azt mondták nekem,hogy megfogom bánni,hogy elhagytam egy olyan jó barátnőt, mint Ő ?!,csak mosolyogni tudtam,és azt mondani,hogy tévedtek :) Amit pedig nagyon szerettem az az,hogy neki márpedig fontos voltam..:) Ahan,akkor már,amikor rájött mit veszített.. Ennyi..
Mostanában sokat játszok az Aionnal, és olvasom a Nalini Singh legújjabb Angyali Vadász kötetet:) Azt hiszem,most is megyek,és ezt teszem^^
Hálás vagyok azért,hogy Gábor tartja bennem a lelket, és a többieknek is,akiket most nem sorolok fel,de tudom,hogy tudják,ha netán olvasnák a blogom:) Köszönöm nektek,akik mindig mellettem vagytok..:)
Most viszont elköszönök,ideje aludni menni:)
Köszönöm hogy olvastatok!:)
Szép estét!
Kinuta~
Ui.: Mindenki becsülje meg a pillanatot,és ne sajnáljátok,hogy elrepült:) Sok pillangó van még a világon:)
Ja és még valami.. Ne nézzétek meg az Ideglelés Csernobilban-t mert nagyon szar filmxD...
2013. március 10., vasárnap
Forgotten Sorrow
Szép estét!
Mit is mondhatnék?
Nem tudom semmit..
Kínoznak a fel-fel törő emlékek,egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni..Marják a lelkem,bántják a szívem,és akárhogy is fogalmazzak,nem lesz könnyebb sem jobb..
Újabban rám tört egy "kórság"..Elönt az üresség,és átveszi a helyét a nagy csendesség a lelkemben.. Nem érezek más érzelmet,csak a haragot,a fájdalmat és a sok sebet..de ezeket is csak tompán.. viszont nagyon frusztráltá válok,és egyszerűen nem tudom elviselni
sem a kis bántó dolgokat,sem a nagyokat..
Legalább is
ami számomra nagy.. Ahelyett,hogy ilyenkor másra támaszkodnék,egyszerűen
képtelen vagyok erre,
magamba
fordulok,és bántom azokat,akik próbálnak segíteni.. Csak nem értem.. Miért? Én
nem akarom őket
bántani..
Szeretném,ha segítenének,és kitudnék lépni ebből a mélységből.. Egyre csak
süllyedek,és már nem tudok
harcolni.. Hagyom,hogy elnyelje a lelkem ez az irtózatos sötétség,és csak
némán sírok,könnyek nélkül..
Egyre csak azt érzem,hogy ez az érzés kipusztítja az eddigi énem.. Most mit
kéne tennem? Senki sem tudja,miért
lehet ez,főként nem én.. Vagy mi váltotta ki.. Szinte már egy hónapja ez
megy.. Folyamatosan hullámzik a kedvem,és
egyre többet van mélyponton,mint a magasban.. én nem ezt akarom.. szeretnék
nevetni tiszta szívemből,és boldognak
lenni.. Nem pedig siratni a saját hibáimat,és sajnáltatni önmagam..
Undorító mivé váltam.. Hánynom kell magamtól..
Gondolkodni szoktam azon,és igen,megint.. hogy talán csak el kéne vágni a
csuklómat,és megoldok mindent.. Azt
hiszem,elfutnék,gyáván és szánalmasan,de legalább megoldanék ezzel egy
csomó gondot.. Nem rúgnék belé többet
azokba akiket szeretek,és nem lennék többé senki számára sem teher..
Egyre messzebb érzem magamtól a barátaimat.. Mintha nem látnák azt,ami
bennem folyik.. Hiába mondom el másnak,
mi aggaszt,olyan mintha meg sem hallanák a hangom.. Mintha nem is
léteznék..
Bár a mostani nőnapom elég emlékezetes volt.. Mosolygok amikor rá
gondolok,hogy Gábornak voltam annyira fontos,
hogy feljött hozzám,csak azért,hogy felköszöntsön,és hogy láthasson.. Bár
minden nap legalább egyszer itt volna..
Bár jobban megértené a lelkemet,és tudna segíteni..:( Mert ő mindenre képes
lenne értem.. Csak egy gondunk van..
Valahogy még sem tud segíteni.. Más sem.. Ki tudja.. talán pont az a
sorsom,hogy örökké szenvedjek,amiért másokba
rúgtam,mikor nekem fájt a szívem..
Sajnálom.. teljes szívemből..
Aion soundtrack- Forgotten Sorrow Gyönyörű zene.. megérti a lelkemet..
Köszönöm hogy olvastatok! Szép estét!
2013. február 16., szombat
Bármit csinálok,úgy sem tudom megváltoztatni a sorsomat..
Futok.. Rohanok... A fejem körbe körbe kapkodom, keresem a kiutat.. Keresek egy icipici fényforrást,csak egy keveset.. Minduntalan falba ütközöm. Kaparom,a körmöm már véres, püfölöm az öklömmel.. Semmi. Csak a szinte már tapintható sötétség vesz körbe.. Minduntalan csak ez történik. Összeroskadok, a hajamba markolok. Gondolkodom mit kéne tennem.. Egyre jobban összegörnyedek,ahogy erőltetem a dolgokat, a gyomrom görcsbe rándul,fizikai fájdalmaim vannak.. Miért? Van bármi értelme is ennek? A fájdalom egyre erősödik,lassan már kiakarom vágni a belsőm.. Magamba zuhanok.. Nem találom a kiutat,és már keresni sem akarom.. Néha felgyúl egy kis láng,de nagyon távoli..Olyankor szaladok afelé, ahogyan csak az erőmből kitelik, majd egy hirtelen pillanatban orra bukom,és még jobban fáj a sok seb,melyeket az esés következtében felsértettem.. Tehát van bármi értelme is ennek a harcnak? Amikor pedig épp nem esek el,akkor jönnek,és letaszítanak a földre.. Majd még belém is rúgnak.. Akkor nem értem.. Miért küzdjek? ŐSZINTÉN MIÉRT?! A barátaim akik szeretnek.. Bár itt tudnám őket hagyni.. Megtenném,de nem lehet. Ki tudja.. Talán egyszer megteszem. Egyébként is,szerintem mindenkinek jobb nélkülem.. Mitől lennék másabb,mint a többi ember? Nem vagyok értékesebb,szóval mondjatok le rólam,mert én is lemondtam magamról.. Nem találom a kiutat,és belefáradtam a kutatásba.. Vérzik a lelkem,és senki sem tudja felitatni a könnyeimet.. Minden csak meghatározott kereteken belül történik az életemben, és én sosem szabhatom meg a korlátokat..
Sokszor gondolkodtam már el,mit kéne tennem,de nem jutok sehova.. Feladjam,vagy harcoljak ki tudja miért,és meddig? Egyáltalán,hogy tegyem? Egyedül vagyok,és mindig is egyedül leszek,mert az emberek körülöttem,csak egy szempillantásig vannak velem.. Lehet ezt is értékelnem kéne.. Bár azt teszem.. Csak.. Szeretnék végre boldog lenni egy picit többet.. Nem nagy kérés szerintem.. Nem a csillagokat akarom az égről.A feketeség mindig körbe fog venni,mindig velem lesz,de van,amikor a sötétben megfogják a kezem,és lámpást gyújtanak. Bár több volna ebből a pillanatból,mert sosem tudom,mikor számíthatok erre.. Mert minden változó..
Így hát,csak azt tudom mondani,hogy nem akarok küzdeni.. Belefáradtam, és nem látom értelmét. Bármit is teszek,úgy sem változtathatom meg a sorsomat. Teljesen nem.. Szebbé tehetem,de még azt sem sikerül..
Már tényleg nem tudom,merre forduljak..
Egy kalitkába zárt madárnak érzem magamat. Itt fog megrohadni ebben a cseszett aranyketrecben a lelkem..
http://www.youtube.com/watch?v=bOHxtOLfvIo
Kinuta~
2013. február 2., szombat
Miért szeretnek még is?
Hát szép jó estét! Legalább is mindenkinek szebbet!
Mivel is kezdhetném. Beteg vagyok. : | A gyomrom rendetlenkedik a sok fűszeres ételtől,és szerintem az epém sem bírja,szóval most a kekszen a pirítóson és a teán élek:/ A kedvem egyáltalán nem jó,csak tudnám vajon miért:/..
Megint elkapott az önutálat.. Miért vagyok ilyen amilyen? Egy önző liba,aki folyton hisztizik,és csak sír minden szaron.. Pedig másoknak tényleg van,hogy komolyabb gondjuk van mint nekem.. És miért vagyok ilyen önző? Mindig is utáltam az önző embereket,akik maguk boldogságát és jólétét előrébb tartják mint a barátaikét,de én még is pontosan ezt teszem.. Amikor másnak szükségem van rám,a barátaimnak,én miért vagyok önző,és miért nem segítek nekik,még akkor is,amikor rossz kedvem van,vagy éppen szomorú vagyok? Nem értem magamat.. Pedig tényleg segítenék,de erőtlennek érzem magamat.. Szánalmas embernek,aki bölcsnek hiszi magát és még is tudatlan.. és aki erősnek mutatja magát,és még is összetörik a legjelentéktelenebb mondaton is.. Irigy vagyok és féltékeny másokra, de jól tudom,hogy ezek az érzelmek bennem feleslegesek,hiszen attól nekem sem több,sem jobb nem lesz. Még is bennem vannak,és emésztenek,megbolondítják az elmémet,és elvakítják a tekintetemet.. Majd csak arra eszmélek fel,hogy megint megbántottam másokat.. Sebek.. Annyi sebet okoztam már másoknak,és ezzel saját magamnak is,még is vannak akik még ezek ellenére is mellettem vannak,és szeretnek.. Kérdem hát.. MIÉRT?! Miért nem hagytok békén? Hiszen szörnyű ember vagyok,jelentéktelen féreg a nagyvilágban,aki nem érdemli meg a sok jót amit kap.. Nem tudom értékelni.. nem veszem észre,és nem viszonzom.. Ez egyébként hazugság.. Próbálkozom,csak amikor a feketeségben gubbasztok,akkor nehéz.. Főleg,amikor túltöltődöm a negatív érzésekkel,és olyankor bármire gondolok,vagy bárhogy próbálnak nekem örömet szerezni,egyszerűen lepereg rólam.. Mintha egy vastag pajzs lenne körülöttem,ami nem engedi át a sok jót,és a szeretetet.. Én pedig csak ülök,és már menekülni sem akarok,mert tudom,nem megy.. Csak nézek ki a fejemből,és látom,hogy vívódtok,ahogy próbáltok értem küzdeni,és könnybe lábad a szemem,mert a lelkem képtelen szabadulni..
Üres vagyok. Mintha ez a fekete felhő kiszívná belőlem az összes érzelmet.. Nem marad más bennem,csak a kétségbeesés,az üresség,és a nagy nagy feketeség.. Mosolygok,de a tetteimben nincs semmi. Sőt,van hogy a semmit megtölti a gyűlölet,az erőszak,a kegyetlenség,a keserűség.. olyankor mindig bántom a barátaimat,holott szeretem őket.. Csak.. csak élvezem,hogy bánthatom őket,hogy ezzel magamat kínzom.. És akkor erre mondják nekem,hogy jó ember vagyok? Hmm.. Melyik világban? Nem vagyok az.. Sose voltam.. Miért vak mindenki? Mi takarja el a szemüket? Nem értem:/ És,hogy miért akadékoskodom ezen,mikor meg kéne őket becsülnöm,ahelyett,hogy el lököm magamtól a barátaimat? Egyszerű.. Mert gyűlölöm magamat,és mindenkit bántok magam körül.. Megakarok őket védeni.. Legalább ennyi jót tegyek velük:/ Szörnyű ember vagyok.. Bár valaki megválaszolná,miért szeretnek engem ezek az emberek.. Soha senkinek sem tudtam segíteni.. Még is azt mondják igen.. Talán megváltottam a világot? Vagy a szenvedéseiktől őket? NEM.. Csak gondot okozok,gond hátán.. Nem érdemes engem megmenteni skacok.. Sose volt az..
Tudom mit kéne tennem,de nem megy. Fel kéne állnom végre,megfogni a kezeket amik felpróbálnak húzni.. Csak valahogy még az is nehezemre esik,hogy a sajátomat felemeljem a földről.. Lehet sosem volt olyan dolog,ami a padlóra kényszerített.. Csupán csak saját magamnak kreáltam a gondokat,hogy legyen min gyötrődnöm.. Nem kéne ellöknöm a szerető embereket.. De mindig fogok kifogásokat találni,miért is tegyem még is meg.. Míg végül tényleg egyedül maradok,és beleőrülök.. Mindig a sötétben fogok ücsörögni.. Mert ezt választottam sorsomul..
Köszönöm,hogy olvastatok! További szép estét!
Kinuta~
Mivel is kezdhetném. Beteg vagyok. : | A gyomrom rendetlenkedik a sok fűszeres ételtől,és szerintem az epém sem bírja,szóval most a kekszen a pirítóson és a teán élek:/ A kedvem egyáltalán nem jó,csak tudnám vajon miért:/..
Üres vagyok. Mintha ez a fekete felhő kiszívná belőlem az összes érzelmet.. Nem marad más bennem,csak a kétségbeesés,az üresség,és a nagy nagy feketeség.. Mosolygok,de a tetteimben nincs semmi. Sőt,van hogy a semmit megtölti a gyűlölet,az erőszak,a kegyetlenség,a keserűség.. olyankor mindig bántom a barátaimat,holott szeretem őket.. Csak.. csak élvezem,hogy bánthatom őket,hogy ezzel magamat kínzom.. És akkor erre mondják nekem,hogy jó ember vagyok? Hmm.. Melyik világban? Nem vagyok az.. Sose voltam.. Miért vak mindenki? Mi takarja el a szemüket? Nem értem:/ És,hogy miért akadékoskodom ezen,mikor meg kéne őket becsülnöm,ahelyett,hogy el lököm magamtól a barátaimat? Egyszerű.. Mert gyűlölöm magamat,és mindenkit bántok magam körül.. Megakarok őket védeni.. Legalább ennyi jót tegyek velük:/ Szörnyű ember vagyok.. Bár valaki megválaszolná,miért szeretnek engem ezek az emberek.. Soha senkinek sem tudtam segíteni.. Még is azt mondják igen.. Talán megváltottam a világot? Vagy a szenvedéseiktől őket? NEM.. Csak gondot okozok,gond hátán.. Nem érdemes engem megmenteni skacok.. Sose volt az..
Köszönöm nektek,barátaim,akik segíteni próbáltok nekem,de értsétek meg végre. Én egy lehetetlen ember vagyok.. Ne harcoljatok egy olyan célért,amiért nem érdemes. Én pont ilyen vagyok..
Köszönöm,hogy olvastatok! További szép estét!
Kinuta~
2013. február 1., péntek
Cicááák
Szép délelőttöt!
Ha válaszolnom kéne arra a kérdésre,hogy mi a kedvenc állatom, azt felelném a macska.
Hogy miért?
Fogalmam sincs:) Vonz maga a kinézete,a viselkedése,a csodálatos szemei,és a képességei,egyszóval mindene:) Mindig is szerettem a macskákat,kiskoromtól kezdve,de mostanra a szeretet egy mélységes nagy csodálattá alakult át. Ha tehetném,én is macska lennék:D
Bár,lehet nem szakon kéne blogot írni..:D De egyszerűen ma nincs türelmem animálni a macskát:S.. Sok helyen elrontottam.. Persze még csak elvan kezdve,de akkor is:C.. Majd hétvégén ügyködöm rajta C:
Viszont most elköszönök,vár a munka:)
Tovább szép napot! Köszönöm,hogy olvastatok!:)
Ui.: Egy kis humor:D http://thechive.com/2011/03/19/cat-saturday-25-photos/
Kinuta~
Ha válaszolnom kéne arra a kérdésre,hogy mi a kedvenc állatom, azt felelném a macska.
Hogy miért?
Fogalmam sincs:) Vonz maga a kinézete,a viselkedése,a csodálatos szemei,és a képességei,egyszóval mindene:) Mindig is szerettem a macskákat,kiskoromtól kezdve,de mostanra a szeretet egy mélységes nagy csodálattá alakult át. Ha tehetném,én is macska lennék:D
Bár,lehet nem szakon kéne blogot írni..:D De egyszerűen ma nincs türelmem animálni a macskát:S.. Sok helyen elrontottam.. Persze még csak elvan kezdve,de akkor is:C.. Majd hétvégén ügyködöm rajta C:
Viszont most elköszönök,vár a munka:)
Tovább szép napot! Köszönöm,hogy olvastatok!:)
Ui.: Egy kis humor:D http://thechive.com/2011/03/19/cat-saturday-25-photos/
Kinuta~
2013. január 31., csütörtök
Tavaszi nap télen
A mai nap, egy kis tavasz volt a télben,azt hiszem:) Olyan mint egy kis csoda a szürke,és hideg hétköznapokra.
Sok minden foglalkoztat,és történt velem mostanában.
Nagyon meglepődtem,mikor az előző héten kaptam egy levelet a Pszichiátria magazintól hotdogon,hogy nem-e lenne kedvem társszerkesztőnek menni,és írni a Tini rovatba:) Egyszerűen letaglóztam teljesen,de végól azt hiszem,nem volt rossz döntés,hogy elvállaltam. Amire viszont sehogy sem tudok rájönni,az az,hogy még is,miért pont én? Sosem voltam jó író,bár egyesek véleménye szerint,van egy kevés azért bennem. Nos,én nem tudom minden estere.. :D A másik,hogy hogy találtak meg? Hiába kérdeztem Rolandot,ő nem adott rá választ,mondván,hogy találjam ki. Több új ember is megismertem,és azt hiszem,kedvelem őket:) Bár nekem ez az egész még nagyon új..Ezért Még most érlelődöm,gondolkodom azon,hogy milyen témát válasszak,bár ahogy elnézem,ha sokáig halogatom,akkor nem marad nekem semmi újdonság:D Remélem azért,megtudom majd állni a helyem,és nem okozok csalódást senkinek sem:)
Egyébként kicsit ironikus ez az egész szituáció,mert kiskoromban mindig is újságba akartam írni,de idővel rájöttem,hogy nincs hozzá tehetségem:) Ettől eltekintve,elég jól kitudom sokszor fejezni a gondolataimat,azt hiszem. Persze vannak alkalmak,amikor nem,de hát ez már csak részlet kérdés:D
Nagyon sokat gondolkodom,és az ideg kikezd,mert fizikailag nem vagyok a toppon,és fogalmam sincs mi bajom lehet.. Egész nap pörög az agyam, de mindenen.. Az internetes magazinhoz a cikkeken,akkor azon,hogy Anna távolságtartó velem,már megint.. Azt látom,hogy folyton Tamiékkal van,én meg ugye Regivel,ami nem baj,mert szeretem Regit:) Ma is megvigasztaltam szegénykét,mert szomorú volt és féltékeny a barátja miatt..:) Bezzeg amikor rajzóra van,akkor tud hozzám szólni Anna.. amikor nincs Tami,meg Bogi..:/ Ami még mélyen érintett,hogy ugye csináltam neki szülinapjára egy csipkenyakláncot,és egyszerűen nem láttam rajta még 1x sem!... Gondolom nem tetszik neki.. Én meg,amiket tőle kaptam,mindig hordom:) Vivi szegény is túl van terhelve,és ő sincs a toppon,így nehéz megállni a lábamon,amikor nekem is szükségem volna rájuk:) Valahogy még is megy.
Az emlékek gyötörnek.. Pityut még mindig képtelen voltam kiverni a fejemből,hiába,hogy már nem gondolok rá egész nap, sokszor be villannak olyan emlékképek,amik a szívemig hatolnak.. Ahogy rám tekintett,a csillogó szemeivel.. a mosolya,a nevetése.. az ölelése, az érintése,minden eszembe jut! Kéretlenül törnek rám a gondolatok,az érzelmek, a fájdalom.. Én nem akarom ezt! Miért nem akar már végre eltűnni a fejemből?!!.. Én csak nyugodtan akarom élni az életemet a többi gondommal.. Nem akarok olyasvalaki után szenvedni,aki már sosem lesz az enyém,és sosem látom viszont.. Aki átvert,kihasznált,majd eldobott.. Aki megvezetett mindvégig.. Az istenért is,miért kell még ezekkel is kínozni?.. Csak feledni akarok..
Sokszor megállapítom magamról,hogy egy rettenetes ember vagyok.. Sőt,mi több,azt sem értem,mi a jó francot keresek itt, ezen a bolygón.. Utálom magamat,úgy ahogy vagyok.. Mindig hibázom,és akárki is állítja,hogy hibázni emberi dolog,én képtelen vagyok ily könnyedén azt mondani,hogy rendben,akkor megbocsájtom magamnak a baklövéseimet.. Tudom,ez is hibám.. Sosem volt önbizalmam,sem önértékelésem,mindig marcangoltam a lelkemet belülről,és kínoztam a testemet,hogy fájjon,hogy bűnhődjek, amiért ilyen elcseszett egy ember vagyok.. Miért? Mert naiv vagyok,mert felelőtlen,mert lusta,hisztis,féltékeny,önző,irigy,makacs,forrófejű,érzéketlen és még is túl érzékeny.. Mindenért siránkozom,hogy nekem ilyen rossz olyan rossz,pedig nem! A legtöbb embernek rosszabb mint nekem,és én még is verem a nyálamat feleslegesen.. Szánalmas ember vagyok.. A lustaságom.. az a másik,amit gyűlölök magamban.. Annyira szeretnék fantasztikusan rajzolni,mint Anna,mert felnézek rá,de még sem vagyok képes,mert lusta vagyok.. Kiveszett belőlem az a motiváció,ami régen mozgatott.. vagyis.. Rajzolnék tényleg,csak sokszor érzem azt,minek?.. Sosem leszek jobb senkinél,és sosem fogok újat mutatni a világnak,vagy olyat amivel tényleg többé tenném azt,mert már más megalkotta,vagy jobban véghez tudja vinni.. A depresszióm eluralkodott rajtam,és képtelen vagyok kitörni belőle.. Mindig nyekergek,hogy bezzeg ez bezzeg az,és én semmit de semmit sem teszek a dolgokért!.. Csak sírok,és vinnyogok,mint egy szánalmas féreg,aki képtelen lábra állni.. Másokat bántok,ha magamat gyűlölöm,eltaszítom magamtól azokat,akik szeretni próbálnak.. Hát normális vagyok én?!.. Nem.. Ezért érzem úgy,hogy ezt kell tennem.. Elbújok,és soha többé nem jövök elő.. Gyáva alak vagyok,aki csak elfut a gondok elől,és nem mer szembenézni azokkal.. Képtelen vagyok legyőzni az akadályokat,csak kerülgetem őket,és a könnyebb utat választom.. Persze,mindenkinek megvan a maga keresztje,mindenki más és más,másmilyen a érzékenységünk,és lehet én nagyon törékeny vagyok,de a kis marhaságokon miért vergődöm annyit?.. Csak felakarom tépni az eremet,és élvezni,ahogy lassan kimúlok,miközben a szemeim előtt lepereg az egész életem... Ennyit akarok.. Hogy többé,ne legyek tudatába annak,aki vagyok..
Hmm.. csak ülök,és nézek ki a fejemből,miközben ezek mind pörögnek a fejemben.. sőt,ennél csak sokkal több dolog..
Fáj,hogy Gábort tönkreteszem,azzal,hogy barátság extrákkal-t játszok vele.. Persze,ő azt mondja,nem használom ki,és ha szenvedni fog,saját hibája,mert ő erőltette.. Nekem nem kellett volna belemennem.. De ő olyan jó barátom.. Néha túlságosan is.. Nehéz erről beszélnem,mert szégyenlem magam,amiért kihasználom őt,akaratlanul is.. Csak jót akarok neki,de képtelen vagyok ellen állni a régi vonzalmaknak,amit 3 éve éreztem iránta.. Vajon valaha elfog tudni engedni? Nagyon remélem,hogy igen.. Szeretném,ha boldog lenne idővel valakivel,és még is szeretném,ha örökre így maradna minden,ahogy van.. Persze ahhoz,hogy boldog legyen,jómagamnak is képesnek kell továbblépnem ezen.. Hiszen számomra a barátaim boldogsága az első számú a fontossági listámon. Szerencsére,még nincs itt az idő,hogy könnyes búcsút intsünk ennek a mély kapcsolatnak.. Persze ez nem olyan rossz,mint ahogy annak látszik. Van ám szép oldala is:) Amikor önfeledten hülyülhetsz vele,és bármit csinálsz,nem kell félned attól,hogy le égsz vagy rosszat teszel:) Jót nevetünk egymáson,ki cikizzük a másikat,és aztán finom csókot lehelünk a másik ajkára:) Viszont tudom,hogy képtelen vagyok kapcsolatot kezdeni.. rettegek tőlük még mindig,és fogalmam sincs,mikor teszem túl rajta magamat.. Remélem, a közel jövőben.
De az életben vannak ám szépségek is:) A mai nap az volt^^ Szeretem a friss tavaszi időt:) Amit viszont a leginkább,az a gyönyörű ég:) Azok meseszépek :3
Viszont most elköszönök,egyenlőre ennyit tudok magamból kiírni. Köszönöm azoknak akik mindig mellettem vannak,és támogatnak! Hálás vagyok nektek is,kedves olvasók,hogy elolvassátok a rinyálásomat!:) Remélem,azért szolgálok némi rossz példával,amit ti nem fogtok elkövetni,ha én már igen..
További szép estét!
Kinuta~
Sok minden foglalkoztat,és történt velem mostanában.
Nagyon meglepődtem,mikor az előző héten kaptam egy levelet a Pszichiátria magazintól hotdogon,hogy nem-e lenne kedvem társszerkesztőnek menni,és írni a Tini rovatba:) Egyszerűen letaglóztam teljesen,de végól azt hiszem,nem volt rossz döntés,hogy elvállaltam. Amire viszont sehogy sem tudok rájönni,az az,hogy még is,miért pont én? Sosem voltam jó író,bár egyesek véleménye szerint,van egy kevés azért bennem. Nos,én nem tudom minden estere.. :D A másik,hogy hogy találtak meg? Hiába kérdeztem Rolandot,ő nem adott rá választ,mondván,hogy találjam ki. Több új ember is megismertem,és azt hiszem,kedvelem őket:) Bár nekem ez az egész még nagyon új..Ezért Még most érlelődöm,gondolkodom azon,hogy milyen témát válasszak,bár ahogy elnézem,ha sokáig halogatom,akkor nem marad nekem semmi újdonság:D Remélem azért,megtudom majd állni a helyem,és nem okozok csalódást senkinek sem:)
Egyébként kicsit ironikus ez az egész szituáció,mert kiskoromban mindig is újságba akartam írni,de idővel rájöttem,hogy nincs hozzá tehetségem:) Ettől eltekintve,elég jól kitudom sokszor fejezni a gondolataimat,azt hiszem. Persze vannak alkalmak,amikor nem,de hát ez már csak részlet kérdés:D
Nagyon sokat gondolkodom,és az ideg kikezd,mert fizikailag nem vagyok a toppon,és fogalmam sincs mi bajom lehet.. Egész nap pörög az agyam, de mindenen.. Az internetes magazinhoz a cikkeken,akkor azon,hogy Anna távolságtartó velem,már megint.. Azt látom,hogy folyton Tamiékkal van,én meg ugye Regivel,ami nem baj,mert szeretem Regit:) Ma is megvigasztaltam szegénykét,mert szomorú volt és féltékeny a barátja miatt..:) Bezzeg amikor rajzóra van,akkor tud hozzám szólni Anna.. amikor nincs Tami,meg Bogi..:/ Ami még mélyen érintett,hogy ugye csináltam neki szülinapjára egy csipkenyakláncot,és egyszerűen nem láttam rajta még 1x sem!... Gondolom nem tetszik neki.. Én meg,amiket tőle kaptam,mindig hordom:) Vivi szegény is túl van terhelve,és ő sincs a toppon,így nehéz megállni a lábamon,amikor nekem is szükségem volna rájuk:) Valahogy még is megy.
Az emlékek gyötörnek.. Pityut még mindig képtelen voltam kiverni a fejemből,hiába,hogy már nem gondolok rá egész nap, sokszor be villannak olyan emlékképek,amik a szívemig hatolnak.. Ahogy rám tekintett,a csillogó szemeivel.. a mosolya,a nevetése.. az ölelése, az érintése,minden eszembe jut! Kéretlenül törnek rám a gondolatok,az érzelmek, a fájdalom.. Én nem akarom ezt! Miért nem akar már végre eltűnni a fejemből?!!.. Én csak nyugodtan akarom élni az életemet a többi gondommal.. Nem akarok olyasvalaki után szenvedni,aki már sosem lesz az enyém,és sosem látom viszont.. Aki átvert,kihasznált,majd eldobott.. Aki megvezetett mindvégig.. Az istenért is,miért kell még ezekkel is kínozni?.. Csak feledni akarok..
Sokszor megállapítom magamról,hogy egy rettenetes ember vagyok.. Sőt,mi több,azt sem értem,mi a jó francot keresek itt, ezen a bolygón.. Utálom magamat,úgy ahogy vagyok.. Mindig hibázom,és akárki is állítja,hogy hibázni emberi dolog,én képtelen vagyok ily könnyedén azt mondani,hogy rendben,akkor megbocsájtom magamnak a baklövéseimet.. Tudom,ez is hibám.. Sosem volt önbizalmam,sem önértékelésem,mindig marcangoltam a lelkemet belülről,és kínoztam a testemet,hogy fájjon,hogy bűnhődjek, amiért ilyen elcseszett egy ember vagyok.. Miért? Mert naiv vagyok,mert felelőtlen,mert lusta,hisztis,féltékeny,önző,irigy,makacs,forrófejű,érzéketlen és még is túl érzékeny.. Mindenért siránkozom,hogy nekem ilyen rossz olyan rossz,pedig nem! A legtöbb embernek rosszabb mint nekem,és én még is verem a nyálamat feleslegesen.. Szánalmas ember vagyok.. A lustaságom.. az a másik,amit gyűlölök magamban.. Annyira szeretnék fantasztikusan rajzolni,mint Anna,mert felnézek rá,de még sem vagyok képes,mert lusta vagyok.. Kiveszett belőlem az a motiváció,ami régen mozgatott.. vagyis.. Rajzolnék tényleg,csak sokszor érzem azt,minek?.. Sosem leszek jobb senkinél,és sosem fogok újat mutatni a világnak,vagy olyat amivel tényleg többé tenném azt,mert már más megalkotta,vagy jobban véghez tudja vinni.. A depresszióm eluralkodott rajtam,és képtelen vagyok kitörni belőle.. Mindig nyekergek,hogy bezzeg ez bezzeg az,és én semmit de semmit sem teszek a dolgokért!.. Csak sírok,és vinnyogok,mint egy szánalmas féreg,aki képtelen lábra állni.. Másokat bántok,ha magamat gyűlölöm,eltaszítom magamtól azokat,akik szeretni próbálnak.. Hát normális vagyok én?!.. Nem.. Ezért érzem úgy,hogy ezt kell tennem.. Elbújok,és soha többé nem jövök elő.. Gyáva alak vagyok,aki csak elfut a gondok elől,és nem mer szembenézni azokkal.. Képtelen vagyok legyőzni az akadályokat,csak kerülgetem őket,és a könnyebb utat választom.. Persze,mindenkinek megvan a maga keresztje,mindenki más és más,másmilyen a érzékenységünk,és lehet én nagyon törékeny vagyok,de a kis marhaságokon miért vergődöm annyit?.. Csak felakarom tépni az eremet,és élvezni,ahogy lassan kimúlok,miközben a szemeim előtt lepereg az egész életem... Ennyit akarok.. Hogy többé,ne legyek tudatába annak,aki vagyok..
Hmm.. csak ülök,és nézek ki a fejemből,miközben ezek mind pörögnek a fejemben.. sőt,ennél csak sokkal több dolog..
Fáj,hogy Gábort tönkreteszem,azzal,hogy barátság extrákkal-t játszok vele.. Persze,ő azt mondja,nem használom ki,és ha szenvedni fog,saját hibája,mert ő erőltette.. Nekem nem kellett volna belemennem.. De ő olyan jó barátom.. Néha túlságosan is.. Nehéz erről beszélnem,mert szégyenlem magam,amiért kihasználom őt,akaratlanul is.. Csak jót akarok neki,de képtelen vagyok ellen állni a régi vonzalmaknak,amit 3 éve éreztem iránta.. Vajon valaha elfog tudni engedni? Nagyon remélem,hogy igen.. Szeretném,ha boldog lenne idővel valakivel,és még is szeretném,ha örökre így maradna minden,ahogy van.. Persze ahhoz,hogy boldog legyen,jómagamnak is képesnek kell továbblépnem ezen.. Hiszen számomra a barátaim boldogsága az első számú a fontossági listámon. Szerencsére,még nincs itt az idő,hogy könnyes búcsút intsünk ennek a mély kapcsolatnak.. Persze ez nem olyan rossz,mint ahogy annak látszik. Van ám szép oldala is:) Amikor önfeledten hülyülhetsz vele,és bármit csinálsz,nem kell félned attól,hogy le égsz vagy rosszat teszel:) Jót nevetünk egymáson,ki cikizzük a másikat,és aztán finom csókot lehelünk a másik ajkára:) Viszont tudom,hogy képtelen vagyok kapcsolatot kezdeni.. rettegek tőlük még mindig,és fogalmam sincs,mikor teszem túl rajta magamat.. Remélem, a közel jövőben.
De az életben vannak ám szépségek is:) A mai nap az volt^^ Szeretem a friss tavaszi időt:) Amit viszont a leginkább,az a gyönyörű ég:) Azok meseszépek :3
Viszont most elköszönök,egyenlőre ennyit tudok magamból kiírni. Köszönöm azoknak akik mindig mellettem vannak,és támogatnak! Hálás vagyok nektek is,kedves olvasók,hogy elolvassátok a rinyálásomat!:) Remélem,azért szolgálok némi rossz példával,amit ti nem fogtok elkövetni,ha én már igen..
További szép estét!
Kinuta~
2013. január 14., hétfő
Emlékképek,és a kínzó valóság~
Sziasztok!
Azt hiszem,először is egy bocsánatkéréssel tartozom.. Szerettem volna jönni,és írni,de mindig találok kifogást,és és indokot magamnak,miért ne tegyem ezt. Pedig sokszor jól esik,ha kiadom magamból amit érzek,és amit gondolok. Még akkor is,ha ez senkit sem izgat.
Először is,akár hol kezdhetném,de a tegnapi az ami nagyon megrendített..
Ugyebár,meséltem Pityuról. Lehet nem sokat,de szerintem ez elég is,hiszen őt ismerni kell,és így az interneten elég nehéz átadni. Bár,jobb,ha nem ismeritek meg. Legalább is én,ezek után,már nem tudok bízni másokban.. Az igazat megvallva,azt hiszem 1 hónapja kezdődtek a gondjai,amikor a családi problémák nagyobbra nőttek,mint kellett volna,és hát végül ellepte őt is. A kapcsolatunk igen fura volt,hiszen én a barátságot pártoltam,de nem tudtam nemet mondani a vonzásnak,ami felé húzott.. Fogalmam sincs,mi lehetett az,amibe beleszerettem,mint utóbb rájöttem erre is,csak már későn,ámbár,de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak,és többször is a testiség nyert. Persze senki se gondoljon rosszra,komolyabb dolog nem történt.. Még jó..:) Lehet megbántam volna,de nagyon. A lényeg,hogy közöttünk egy nagyon labilis kapcsolat állt fent,legalább is részemről,mert nem tudtam pontosan mit érzek iránta,ő pedig gondolom az én bizonytalanságomnak köszönhetően távolodott el tőlem ennyire. A lényeg,hogy Dec. 21-e után,már csak 1x találkoztunk,az is most csütörtökön volt,10 percre. Visszakérte tőlem a nyakláncomat,és az okát is tudom miért,bár ő nem adta a tudtomra.. Volt egy olyan megjegyzésem,mert a sok családi gondja miatt sokat kellett dolgozni,és emiatt eléggé hanyagolt,ami nem is baj,csak amikor felakartam vidítani,még akkor is rideg és közömbös volt velem,és egyre csak a távolságot növelte közöttünk,na és erre reagáltam úgy neki,hogy szívem szerint eltűnnék az életéből,mert számomra nagyon fontos,de nem tudom kibírni a hiányát,és a lánca miatt nem léphetek le csak úgy.. Szerintem ez a mondat döntötte el az egész kapcsolatunk alakulását egészen tegnapig. A találkozásunk napján még írtam neki,hogy hiányzik,és remélem még tudunk majd beszélni. Aztán vasárnap is,akkor annyit,hogy miért nem tud válaszolni nekem? mivel láttam,hogy írt ki az üzenőfalára fészen. Mondtam neki,hanem akar beszélgetni velem,akkor mondja meg,és eltűnök ígérem,de ennyi jár nekem,azt hiszem.. Erre mi volt a tökéletes megoldás? Törölt. Persze:D.. A gerinctelen embernek ez a megoldás mindenféle problémára.. Még nekem mondják,hogy gyáva vagyok,és folyton csak menekülni tudok.. Nos, azt hiszem,tévedtek.. Persze az emlékek nagyon fájnak,még mindig,hiszen beleszerettem,ami hiba volt.. Bár jobb,hogy későn jöttem erre rá,ha lett volna a dologból valami,és úgy dob el magától,akkor biztos nagyobb lett volna az érzelmi trauma mint most. Rájöttem,hogy az élet,folyton újra meg újra szembe állít azzal a hibámmal,amit képtelen vagyok megtanulni. Ne bízz senkiben sem,aki nem áldozna érted!.. Illetve akinek nem vagy fontos. Bár lehet neki is az voltam,ki tudja:) Szerintem ő is csak végig hazudott.. Azt hitte,majd ha felszed,akkor gyorsan letudja,de amikor rájött,hogy nem vagyok olyan könnyű eset,lekoptatott.. Egyik percben kiszeretném szúrni a két szép szemét,amibe igazán beleszerettem,a másik percben pedig csak szeretném,ha csendben elkopnának az emlékek.. Mamám mondta nekem,mert látták a kiírásomat,és hát elég csúnyán reagáltam,hogy nem érdemes utána futni,mert én szerettem volna felhívni,vagy elmenni hozzá,és megkérdezni,ez most mi? Azt mondta,legyen bennem egy kis önbecsülés. Milyen igaza volt! Dédimnek volt egy olyasmi mondása,hogy: Isten nem siet el semmit,de nem is felejt. Másrészt, én úgy sem tudnék neki akkora pofont adni,mint az élet. Majd az adósságát nála törlesztheti:) Van neki elég,azt hiszem. Bár ne zaklatnának az emlékek és könnyebb volna, nem fogna el a fájdalom olykor olykor,és nem kívánnám vissza azokat a napokat,amikor boldog voltam.. Amikor azt hittem az vagyok. Az idő majd megoldja ezt a dolgot,csak abban nem vagyok biztos,hogy mikor tanulom már meg végre azt a leckét,amit az élet mindig a képembe csap.. Nem akarok többet szenvedni ilyen emberek miatt! Egyszerűen nem!..
Csak remélni tudom,hogy felismerem,mire a következő jelölt jön..
Aztán mit is mondhatnék még..
Sok a stressz rajtam,a szüleim nem változtak semmit,folyton csesztetnek,és piszkálnak,mint most is. Sok áramot fogyasztunk,és miattam..Mert hogy én 4-5 órát gépezek.. 3000 forinttal többet kellett miattam ráfizetni havonta az árra.. Na már most elárulom,kölcsön adtam nekik 35-40 ezer forintot,akkor most miért engem piszkálnak? Most is bejött apám,és hozzám vágta 3x-ra is amit eddig,és hogy nem tudják majd visszaadni nekem ezt a pénzt.. Jó,majd idővel,de addig engem hagyjanak békén könyörgöm.. Nem nézek tévét,nem megyek el itthonról,nem csinálok kb semmit,egyedül,csak is itt tudom tartani a kapcsolatot olyan emberekkel akik messze vannak.. Ha feltöltenék a telefonomat,vagy azt fizetnék számlásan,akkor nem ülnék az is biztos... De nem,azt SEM ők töltik fel,hanem én:')..
A sulim miatt is piszkálnak,és amiatt én is kivagyok akadva,mert a félévim nem lett túl fényes.. Töriből kettest kaptam a 3,0-es átlagomra,mert a tanár szerint ő nem nézi az átlagot. Ahan.. A barátnőm 2,666-ra megkaptam a hármast :)).. Az igazságot szeretem igazán az életben:D De tényleg!.. Mindegy.. Szóltam osztályfőnökömnek,kezdjen ezzel valamit,bár nem akarom,hogy a tanár basztasson,ha szól neki.. Azt mondta Franci,hogy majd névtelenül rákérdez mi is ez a félreértés,de ő is nagyon meglepődött,amikor közöltem vele mi a helyzet.. Végül is annyira nem érdekel,majd év végére kijavítom:) Rajzból 5ös lettem,ábgeóból 3-as,ami nagy szó!:D A többi jelentéktelen,de igazából ha szerencsém van,akkor 4,0-es átlagom lesz,ami nem is rossz,nem de?:)
Viszont a jövőmtől még mindig tartok,hogy azt csinálhatom-e majd amit akarok..Mert 3ds programmal szeretnék dolgozni,játékokba karaktereket szeretnék tervezni,vagy mozgáskoordinációt csinálni,vagy bármit! Mert ez érdekel:) Bár megelégednék egy jól fizető állással is,de tényleg.. Csak félek,hogy nem leszek elég.. Persze ezen még korai gondolkodni ugye,de akkor is tartok tőle..
A már sokszor emlegetett barátaimat hiányolom,akik messze élnek,bár most egy nagyon rendes ember,Viktor tett tanúbizonyságot arról,hogy nagyon jó barát,akire lehet számítani:) Mindig "mellettem" van,ha szomorú vagyok,még akkor is beszél hozzám,ha én nem tudok figyelni rá,és sorolhatnám:) Persze nem csak őt kell megemlítsem,hanem Arut is^^ Most találkozom majd vele csütörtökön^^ Remélem jól fog menni minden,nem szeretném,ha valami balul ütne ki:S Mármint,ha késne a busz,vonat metró vagy bármi:) Ha már feljön hozzám,Egerből.. Oo"".. Nagyra értékelem azok barátságát,akik akkor is mellettem vannak,ha éppen összetörni készülök,és nem hagyják,hogy magamba omoljak,ehelyett kezüket lábukat törve küzdenek értem,mit sem törődve a saját gondjaikkal.. Ez az amit csodának tudok a mai világban nevezni.. Hogy vannak még ilyen emberek:) Köszönöm a segítséget,és a támogatást Annától,Regitől,Vivitől,Krisztitől,Arutól,Anitától,Gábortól,Viktortól,Luhótól,Bencétől!:) Életem végéig hálás leszek nekik,és remélem kitartanak ők is mellettem addig..!
Bencéről majd máskor mesélek,mert most mennem kell.. Apám megint elcseszte a kedvemet,szokása szerint^3^... Amikor csak egy kicsit is jobb kedvem lesz, a szarnál,akkor ő vagy anyám jön,és elcseszik:D Milyen érdekes..
Remélem a héten még tudok jelentkezni... :/
Köszönöm,hogy olvastatok!
Kinuta~
Azt hiszem,először is egy bocsánatkéréssel tartozom.. Szerettem volna jönni,és írni,de mindig találok kifogást,és és indokot magamnak,miért ne tegyem ezt. Pedig sokszor jól esik,ha kiadom magamból amit érzek,és amit gondolok. Még akkor is,ha ez senkit sem izgat.
Először is,akár hol kezdhetném,de a tegnapi az ami nagyon megrendített..
Ugyebár,meséltem Pityuról. Lehet nem sokat,de szerintem ez elég is,hiszen őt ismerni kell,és így az interneten elég nehéz átadni. Bár,jobb,ha nem ismeritek meg. Legalább is én,ezek után,már nem tudok bízni másokban.. Az igazat megvallva,azt hiszem 1 hónapja kezdődtek a gondjai,amikor a családi problémák nagyobbra nőttek,mint kellett volna,és hát végül ellepte őt is. A kapcsolatunk igen fura volt,hiszen én a barátságot pártoltam,de nem tudtam nemet mondani a vonzásnak,ami felé húzott.. Fogalmam sincs,mi lehetett az,amibe beleszerettem,mint utóbb rájöttem erre is,csak már későn,ámbár,de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak,és többször is a testiség nyert. Persze senki se gondoljon rosszra,komolyabb dolog nem történt.. Még jó..:) Lehet megbántam volna,de nagyon. A lényeg,hogy közöttünk egy nagyon labilis kapcsolat állt fent,legalább is részemről,mert nem tudtam pontosan mit érzek iránta,ő pedig gondolom az én bizonytalanságomnak köszönhetően távolodott el tőlem ennyire. A lényeg,hogy Dec. 21-e után,már csak 1x találkoztunk,az is most csütörtökön volt,10 percre. Visszakérte tőlem a nyakláncomat,és az okát is tudom miért,bár ő nem adta a tudtomra.. Volt egy olyan megjegyzésem,mert a sok családi gondja miatt sokat kellett dolgozni,és emiatt eléggé hanyagolt,ami nem is baj,csak amikor felakartam vidítani,még akkor is rideg és közömbös volt velem,és egyre csak a távolságot növelte közöttünk,na és erre reagáltam úgy neki,hogy szívem szerint eltűnnék az életéből,mert számomra nagyon fontos,de nem tudom kibírni a hiányát,és a lánca miatt nem léphetek le csak úgy.. Szerintem ez a mondat döntötte el az egész kapcsolatunk alakulását egészen tegnapig. A találkozásunk napján még írtam neki,hogy hiányzik,és remélem még tudunk majd beszélni. Aztán vasárnap is,akkor annyit,hogy miért nem tud válaszolni nekem? mivel láttam,hogy írt ki az üzenőfalára fészen. Mondtam neki,hanem akar beszélgetni velem,akkor mondja meg,és eltűnök ígérem,de ennyi jár nekem,azt hiszem.. Erre mi volt a tökéletes megoldás? Törölt. Persze:D.. A gerinctelen embernek ez a megoldás mindenféle problémára.. Még nekem mondják,hogy gyáva vagyok,és folyton csak menekülni tudok.. Nos, azt hiszem,tévedtek.. Persze az emlékek nagyon fájnak,még mindig,hiszen beleszerettem,ami hiba volt.. Bár jobb,hogy későn jöttem erre rá,ha lett volna a dologból valami,és úgy dob el magától,akkor biztos nagyobb lett volna az érzelmi trauma mint most. Rájöttem,hogy az élet,folyton újra meg újra szembe állít azzal a hibámmal,amit képtelen vagyok megtanulni. Ne bízz senkiben sem,aki nem áldozna érted!.. Illetve akinek nem vagy fontos. Bár lehet neki is az voltam,ki tudja:) Szerintem ő is csak végig hazudott.. Azt hitte,majd ha felszed,akkor gyorsan letudja,de amikor rájött,hogy nem vagyok olyan könnyű eset,lekoptatott.. Egyik percben kiszeretném szúrni a két szép szemét,amibe igazán beleszerettem,a másik percben pedig csak szeretném,ha csendben elkopnának az emlékek.. Mamám mondta nekem,mert látták a kiírásomat,és hát elég csúnyán reagáltam,hogy nem érdemes utána futni,mert én szerettem volna felhívni,vagy elmenni hozzá,és megkérdezni,ez most mi? Azt mondta,legyen bennem egy kis önbecsülés. Milyen igaza volt! Dédimnek volt egy olyasmi mondása,hogy: Isten nem siet el semmit,de nem is felejt. Másrészt, én úgy sem tudnék neki akkora pofont adni,mint az élet. Majd az adósságát nála törlesztheti:) Van neki elég,azt hiszem. Bár ne zaklatnának az emlékek és könnyebb volna, nem fogna el a fájdalom olykor olykor,és nem kívánnám vissza azokat a napokat,amikor boldog voltam.. Amikor azt hittem az vagyok. Az idő majd megoldja ezt a dolgot,csak abban nem vagyok biztos,hogy mikor tanulom már meg végre azt a leckét,amit az élet mindig a képembe csap.. Nem akarok többet szenvedni ilyen emberek miatt! Egyszerűen nem!..
Csak remélni tudom,hogy felismerem,mire a következő jelölt jön..
Aztán mit is mondhatnék még..
Sok a stressz rajtam,a szüleim nem változtak semmit,folyton csesztetnek,és piszkálnak,mint most is. Sok áramot fogyasztunk,és miattam..Mert hogy én 4-5 órát gépezek.. 3000 forinttal többet kellett miattam ráfizetni havonta az árra.. Na már most elárulom,kölcsön adtam nekik 35-40 ezer forintot,akkor most miért engem piszkálnak? Most is bejött apám,és hozzám vágta 3x-ra is amit eddig,és hogy nem tudják majd visszaadni nekem ezt a pénzt.. Jó,majd idővel,de addig engem hagyjanak békén könyörgöm.. Nem nézek tévét,nem megyek el itthonról,nem csinálok kb semmit,egyedül,csak is itt tudom tartani a kapcsolatot olyan emberekkel akik messze vannak.. Ha feltöltenék a telefonomat,vagy azt fizetnék számlásan,akkor nem ülnék az is biztos... De nem,azt SEM ők töltik fel,hanem én:')..
A sulim miatt is piszkálnak,és amiatt én is kivagyok akadva,mert a félévim nem lett túl fényes.. Töriből kettest kaptam a 3,0-es átlagomra,mert a tanár szerint ő nem nézi az átlagot. Ahan.. A barátnőm 2,666-ra megkaptam a hármast :)).. Az igazságot szeretem igazán az életben:D De tényleg!.. Mindegy.. Szóltam osztályfőnökömnek,kezdjen ezzel valamit,bár nem akarom,hogy a tanár basztasson,ha szól neki.. Azt mondta Franci,hogy majd névtelenül rákérdez mi is ez a félreértés,de ő is nagyon meglepődött,amikor közöltem vele mi a helyzet.. Végül is annyira nem érdekel,majd év végére kijavítom:) Rajzból 5ös lettem,ábgeóból 3-as,ami nagy szó!:D A többi jelentéktelen,de igazából ha szerencsém van,akkor 4,0-es átlagom lesz,ami nem is rossz,nem de?:)
Viszont a jövőmtől még mindig tartok,hogy azt csinálhatom-e majd amit akarok..Mert 3ds programmal szeretnék dolgozni,játékokba karaktereket szeretnék tervezni,vagy mozgáskoordinációt csinálni,vagy bármit! Mert ez érdekel:) Bár megelégednék egy jól fizető állással is,de tényleg.. Csak félek,hogy nem leszek elég.. Persze ezen még korai gondolkodni ugye,de akkor is tartok tőle..
A már sokszor emlegetett barátaimat hiányolom,akik messze élnek,bár most egy nagyon rendes ember,Viktor tett tanúbizonyságot arról,hogy nagyon jó barát,akire lehet számítani:) Mindig "mellettem" van,ha szomorú vagyok,még akkor is beszél hozzám,ha én nem tudok figyelni rá,és sorolhatnám:) Persze nem csak őt kell megemlítsem,hanem Arut is^^ Most találkozom majd vele csütörtökön^^ Remélem jól fog menni minden,nem szeretném,ha valami balul ütne ki:S Mármint,ha késne a busz,vonat metró vagy bármi:) Ha már feljön hozzám,Egerből.. Oo"".. Nagyra értékelem azok barátságát,akik akkor is mellettem vannak,ha éppen összetörni készülök,és nem hagyják,hogy magamba omoljak,ehelyett kezüket lábukat törve küzdenek értem,mit sem törődve a saját gondjaikkal.. Ez az amit csodának tudok a mai világban nevezni.. Hogy vannak még ilyen emberek:) Köszönöm a segítséget,és a támogatást Annától,Regitől,Vivitől,Krisztitől,Arutól,Anitától,Gábortól,Viktortól,Luhótól,Bencétől!:) Életem végéig hálás leszek nekik,és remélem kitartanak ők is mellettem addig..!
Bencéről majd máskor mesélek,mert most mennem kell.. Apám megint elcseszte a kedvemet,szokása szerint^3^... Amikor csak egy kicsit is jobb kedvem lesz, a szarnál,akkor ő vagy anyám jön,és elcseszik:D Milyen érdekes..
Remélem a héten még tudok jelentkezni... :/
Köszönöm,hogy olvastatok!
Kinuta~
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)