Tavaszi nap télen

A mai nap, egy kis tavasz volt a télben,azt hiszem:) Olyan mint egy kis csoda a szürke,és hideg hétköznapokra.

Sok minden foglalkoztat,és történt velem mostanában.

Nagyon meglepődtem,mikor az előző héten kaptam egy levelet a Pszichiátria magazintól hotdogon,hogy nem-e lenne kedvem társszerkesztőnek menni,és írni a Tini rovatba:) Egyszerűen letaglóztam teljesen,de végól azt hiszem,nem volt rossz döntés,hogy elvállaltam. Amire viszont sehogy sem tudok rájönni,az az,hogy még is,miért pont én? Sosem voltam jó író,bár egyesek véleménye szerint,van egy kevés azért bennem. Nos,én nem tudom minden estere.. :D A másik,hogy hogy találtak meg? Hiába kérdeztem Rolandot,ő nem adott rá választ,mondván,hogy találjam ki. Több új ember is megismertem,és azt hiszem,kedvelem őket:) Bár nekem ez az egész még nagyon új..Ezért Még most érlelődöm,gondolkodom azon,hogy milyen témát válasszak,bár ahogy elnézem,ha sokáig halogatom,akkor nem marad nekem semmi újdonság:D Remélem azért,megtudom majd állni a helyem,és nem okozok csalódást senkinek sem:)
Egyébként kicsit ironikus ez az egész szituáció,mert kiskoromban mindig is újságba akartam írni,de idővel rájöttem,hogy nincs hozzá tehetségem:) Ettől eltekintve,elég jól kitudom sokszor fejezni a gondolataimat,azt hiszem. Persze vannak alkalmak,amikor nem,de hát ez már csak részlet kérdés:D

Nagyon sokat gondolkodom,és az ideg kikezd,mert fizikailag nem vagyok a toppon,és fogalmam sincs mi bajom lehet.. Egész nap pörög az agyam, de mindenen.. Az internetes magazinhoz a cikkeken,akkor azon,hogy Anna távolságtartó velem,már megint.. Azt látom,hogy folyton Tamiékkal van,én meg ugye Regivel,ami nem baj,mert szeretem Regit:) Ma is megvigasztaltam szegénykét,mert szomorú volt és féltékeny a barátja miatt..:) Bezzeg amikor rajzóra van,akkor tud hozzám szólni Anna.. amikor nincs Tami,meg Bogi..:/ Ami még mélyen érintett,hogy ugye csináltam neki szülinapjára egy csipkenyakláncot,és egyszerűen nem láttam rajta még 1x sem!... Gondolom nem tetszik neki.. Én meg,amiket tőle kaptam,mindig hordom:) Vivi szegény is túl van terhelve,és ő sincs a toppon,így nehéz megállni a lábamon,amikor nekem is szükségem volna rájuk:) Valahogy még is megy.

Az emlékek gyötörnek.. Pityut még mindig képtelen voltam kiverni a fejemből,hiába,hogy már nem gondolok rá egész nap, sokszor be villannak olyan emlékképek,amik a szívemig hatolnak.. Ahogy rám tekintett,a csillogó szemeivel.. a mosolya,a nevetése.. az ölelése, az érintése,minden eszembe jut! Kéretlenül törnek rám a gondolatok,az érzelmek, a fájdalom.. Én nem akarom ezt! Miért nem akar már végre eltűnni a fejemből?!!.. Én csak nyugodtan akarom élni az életemet a többi gondommal.. Nem akarok olyasvalaki után szenvedni,aki már sosem lesz az enyém,és sosem látom viszont.. Aki átvert,kihasznált,majd eldobott.. Aki megvezetett mindvégig.. Az istenért is,miért kell még ezekkel is kínozni?.. Csak feledni akarok..

Sokszor megállapítom magamról,hogy egy rettenetes ember vagyok.. Sőt,mi több,azt sem értem,mi a jó francot keresek itt, ezen a bolygón.. Utálom magamat,úgy ahogy vagyok.. Mindig hibázom,és akárki is állítja,hogy hibázni emberi dolog,én képtelen vagyok ily könnyedén azt mondani,hogy rendben,akkor megbocsájtom magamnak a baklövéseimet.. Tudom,ez is hibám.. Sosem volt önbizalmam,sem önértékelésem,mindig marcangoltam a lelkemet belülről,és kínoztam a testemet,hogy fájjon,hogy bűnhődjek, amiért ilyen elcseszett egy ember vagyok.. Miért? Mert naiv vagyok,mert felelőtlen,mert lusta,hisztis,féltékeny,önző,irigy,makacs,forrófejű,érzéketlen és még is túl érzékeny.. Mindenért siránkozom,hogy nekem ilyen rossz olyan rossz,pedig nem! A legtöbb embernek rosszabb mint nekem,és én még is verem a nyálamat feleslegesen.. Szánalmas ember vagyok.. A lustaságom.. az a másik,amit gyűlölök magamban.. Annyira szeretnék fantasztikusan rajzolni,mint Anna,mert felnézek rá,de még sem vagyok képes,mert lusta vagyok.. Kiveszett belőlem az a motiváció,ami régen mozgatott.. vagyis.. Rajzolnék tényleg,csak sokszor érzem azt,minek?.. Sosem leszek jobb senkinél,és sosem fogok újat mutatni a világnak,vagy olyat amivel tényleg többé tenném azt,mert már más megalkotta,vagy jobban véghez tudja vinni.. A depresszióm eluralkodott rajtam,és képtelen vagyok kitörni belőle.. Mindig nyekergek,hogy bezzeg ez bezzeg az,és én semmit de semmit sem teszek a dolgokért!.. Csak sírok,és vinnyogok,mint egy szánalmas féreg,aki képtelen lábra állni.. Másokat bántok,ha magamat gyűlölöm,eltaszítom magamtól azokat,akik szeretni próbálnak.. Hát normális vagyok én?!.. Nem.. Ezért érzem úgy,hogy ezt kell tennem.. Elbújok,és soha többé nem jövök elő.. Gyáva alak vagyok,aki csak elfut a gondok elől,és nem mer szembenézni azokkal.. Képtelen vagyok legyőzni az akadályokat,csak kerülgetem őket,és a könnyebb utat választom.. Persze,mindenkinek megvan a maga keresztje,mindenki más és más,másmilyen a érzékenységünk,és lehet én nagyon törékeny vagyok,de a kis marhaságokon miért vergődöm annyit?.. Csak felakarom tépni az eremet,és élvezni,ahogy lassan kimúlok,miközben a szemeim előtt lepereg az egész életem... Ennyit akarok.. Hogy többé,ne legyek tudatába annak,aki vagyok..

Hmm.. csak ülök,és nézek ki a fejemből,miközben ezek mind pörögnek a fejemben.. sőt,ennél csak sokkal több dolog..
Fáj,hogy Gábort tönkreteszem,azzal,hogy barátság extrákkal-t játszok vele.. Persze,ő azt mondja,nem használom ki,és ha szenvedni fog,saját hibája,mert ő erőltette.. Nekem nem kellett volna belemennem.. De ő olyan jó barátom.. Néha túlságosan is.. Nehéz erről beszélnem,mert szégyenlem magam,amiért kihasználom őt,akaratlanul is.. Csak jót akarok neki,de képtelen vagyok ellen állni a régi vonzalmaknak,amit 3 éve éreztem iránta.. Vajon valaha elfog tudni engedni? Nagyon remélem,hogy igen.. Szeretném,ha boldog lenne idővel valakivel,és még is szeretném,ha örökre így maradna minden,ahogy van.. Persze ahhoz,hogy boldog legyen,jómagamnak is képesnek kell továbblépnem ezen.. Hiszen számomra a barátaim boldogsága az első számú a fontossági listámon. Szerencsére,még nincs itt az idő,hogy könnyes búcsút intsünk ennek a mély kapcsolatnak.. Persze ez nem olyan rossz,mint ahogy annak látszik. Van ám szép oldala is:) Amikor önfeledten hülyülhetsz vele,és bármit csinálsz,nem kell félned attól,hogy le égsz vagy rosszat teszel:) Jót nevetünk egymáson,ki cikizzük a másikat,és aztán finom csókot lehelünk a másik ajkára:) Viszont tudom,hogy képtelen vagyok kapcsolatot kezdeni.. rettegek tőlük még mindig,és fogalmam sincs,mikor teszem túl rajta magamat.. Remélem, a közel jövőben.


De az életben vannak ám szépségek is:) A mai nap az volt^^ Szeretem a friss tavaszi időt:) Amit viszont a leginkább,az a  gyönyörű ég:) Azok meseszépek :3

Viszont most elköszönök,egyenlőre ennyit tudok magamból kiírni. Köszönöm azoknak akik mindig mellettem vannak,és támogatnak! Hálás vagyok nektek is,kedves olvasók,hogy elolvassátok a rinyálásomat!:) Remélem,azért szolgálok némi rossz példával,amit ti nem fogtok elkövetni,ha én már igen..

További szép estét!

Kinuta~

Emlékképek,és a kínzó valóság~

Sziasztok!

Azt hiszem,először is egy bocsánatkéréssel tartozom.. Szerettem volna jönni,és írni,de mindig találok kifogást,és és indokot magamnak,miért ne tegyem ezt. Pedig sokszor jól esik,ha kiadom magamból amit érzek,és amit gondolok. Még akkor is,ha ez senkit sem izgat.

Először is,akár hol kezdhetném,de a tegnapi az ami nagyon megrendített..
Ugyebár,meséltem Pityuról. Lehet nem sokat,de szerintem ez elég is,hiszen őt ismerni kell,és így az interneten elég nehéz átadni. Bár,jobb,ha nem ismeritek meg. Legalább is én,ezek után,már nem tudok bízni másokban.. Az igazat megvallva,azt hiszem 1 hónapja kezdődtek a gondjai,amikor a családi problémák nagyobbra nőttek,mint kellett volna,és hát végül ellepte őt is. A kapcsolatunk igen fura volt,hiszen én a barátságot pártoltam,de nem tudtam nemet mondani a vonzásnak,ami felé húzott.. Fogalmam sincs,mi lehetett az,amibe beleszerettem,mint utóbb rájöttem erre is,csak már későn,ámbár,de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak,és többször is a testiség nyert. Persze senki se gondoljon rosszra,komolyabb dolog nem történt.. Még jó..:) Lehet megbántam volna,de nagyon. A lényeg,hogy közöttünk egy nagyon labilis kapcsolat állt fent,legalább is részemről,mert nem tudtam pontosan mit érzek iránta,ő pedig gondolom az én bizonytalanságomnak köszönhetően távolodott el tőlem ennyire. A lényeg,hogy Dec. 21-e után,már csak 1x találkoztunk,az is most csütörtökön volt,10 percre. Visszakérte tőlem a nyakláncomat,és az okát is tudom miért,bár ő nem adta a tudtomra.. Volt egy olyan megjegyzésem,mert a sok családi gondja miatt sokat kellett dolgozni,és emiatt eléggé hanyagolt,ami nem is baj,csak amikor felakartam vidítani,még akkor is rideg és közömbös volt velem,és egyre csak a távolságot növelte közöttünk,na és erre reagáltam úgy neki,hogy szívem szerint eltűnnék az életéből,mert számomra nagyon fontos,de nem tudom kibírni a hiányát,és a lánca miatt nem léphetek le csak úgy.. Szerintem ez a mondat döntötte el az egész kapcsolatunk alakulását egészen tegnapig. A találkozásunk napján még írtam neki,hogy hiányzik,és remélem még tudunk majd beszélni. Aztán vasárnap is,akkor annyit,hogy miért nem tud válaszolni nekem? mivel láttam,hogy írt ki az üzenőfalára fészen. Mondtam neki,hanem akar beszélgetni velem,akkor mondja meg,és eltűnök ígérem,de ennyi jár nekem,azt hiszem.. Erre mi volt a tökéletes megoldás? Törölt. Persze:D.. A gerinctelen embernek ez a megoldás mindenféle problémára.. Még nekem mondják,hogy gyáva vagyok,és folyton csak menekülni tudok.. Nos, azt hiszem,tévedtek.. Persze az emlékek nagyon fájnak,még mindig,hiszen beleszerettem,ami hiba volt.. Bár jobb,hogy későn jöttem erre rá,ha lett volna a dologból valami,és úgy dob el magától,akkor biztos nagyobb lett volna az érzelmi trauma mint most. Rájöttem,hogy az élet,folyton újra meg újra szembe állít azzal a hibámmal,amit képtelen vagyok megtanulni. Ne bízz senkiben sem,aki nem áldozna érted!.. Illetve akinek nem vagy fontos. Bár lehet neki is az voltam,ki tudja:) Szerintem ő is csak végig hazudott.. Azt hitte,majd ha felszed,akkor gyorsan letudja,de amikor rájött,hogy nem vagyok olyan könnyű eset,lekoptatott.. Egyik percben kiszeretném szúrni a két szép szemét,amibe igazán beleszerettem,a másik percben pedig csak szeretném,ha csendben elkopnának az emlékek.. Mamám mondta nekem,mert látták a kiírásomat,és  hát elég csúnyán reagáltam,hogy nem érdemes utána futni,mert én szerettem volna felhívni,vagy elmenni hozzá,és megkérdezni,ez most mi? Azt mondta,legyen bennem egy kis önbecsülés. Milyen igaza volt! Dédimnek volt egy olyasmi mondása,hogy: Isten nem siet el semmit,de nem is felejt. Másrészt, én úgy sem tudnék neki akkora pofont adni,mint az élet. Majd az adósságát nála törlesztheti:) Van neki elég,azt hiszem. Bár ne zaklatnának az emlékek és könnyebb volna, nem fogna el a fájdalom olykor olykor,és nem kívánnám vissza azokat a napokat,amikor boldog voltam.. Amikor azt hittem az vagyok. Az idő  majd megoldja ezt a dolgot,csak abban nem vagyok biztos,hogy mikor tanulom már meg végre azt a leckét,amit az élet mindig a képembe csap.. Nem akarok többet szenvedni ilyen emberek miatt! Egyszerűen nem!..
Csak remélni tudom,hogy felismerem,mire a következő jelölt jön..

Aztán mit is mondhatnék még..
Sok a stressz rajtam,a szüleim nem változtak semmit,folyton csesztetnek,és piszkálnak,mint most is. Sok áramot fogyasztunk,és miattam..Mert hogy én 4-5 órát gépezek.. 3000 forinttal többet kellett miattam ráfizetni havonta az árra.. Na már most elárulom,kölcsön adtam nekik 35-40 ezer forintot,akkor most miért engem piszkálnak? Most is bejött apám,és hozzám vágta 3x-ra is amit eddig,és hogy nem tudják majd visszaadni nekem ezt a pénzt.. Jó,majd idővel,de addig engem hagyjanak békén könyörgöm.. Nem nézek tévét,nem megyek el itthonról,nem csinálok kb semmit,egyedül,csak is itt tudom tartani a kapcsolatot olyan emberekkel akik messze vannak.. Ha feltöltenék a telefonomat,vagy azt fizetnék számlásan,akkor nem ülnék az is biztos... De nem,azt SEM ők töltik fel,hanem én:')..
A sulim miatt is piszkálnak,és amiatt én is kivagyok akadva,mert a félévim nem lett túl fényes.. Töriből kettest kaptam a 3,0-es átlagomra,mert a tanár szerint ő nem nézi az átlagot. Ahan.. A barátnőm 2,666-ra megkaptam a hármast :)).. Az igazságot szeretem igazán az életben:D De tényleg!.. Mindegy.. Szóltam osztályfőnökömnek,kezdjen ezzel valamit,bár nem akarom,hogy a tanár basztasson,ha szól neki.. Azt mondta Franci,hogy majd névtelenül rákérdez mi is ez a félreértés,de ő is nagyon meglepődött,amikor közöltem vele mi a helyzet.. Végül is annyira nem érdekel,majd év végére kijavítom:) Rajzból 5ös lettem,ábgeóból 3-as,ami nagy szó!:D A többi jelentéktelen,de igazából ha szerencsém van,akkor 4,0-es átlagom lesz,ami nem is rossz,nem de?:)
Viszont a jövőmtől még mindig tartok,hogy azt csinálhatom-e majd amit akarok..Mert 3ds programmal szeretnék dolgozni,játékokba karaktereket szeretnék tervezni,vagy mozgáskoordinációt csinálni,vagy bármit! Mert ez érdekel:) Bár megelégednék egy jól fizető állással is,de tényleg.. Csak félek,hogy nem leszek elég.. Persze ezen még korai gondolkodni ugye,de akkor is tartok tőle..

A már sokszor emlegetett barátaimat hiányolom,akik messze élnek,bár most egy nagyon rendes ember,Viktor tett tanúbizonyságot arról,hogy nagyon jó barát,akire lehet számítani:) Mindig "mellettem" van,ha szomorú vagyok,még akkor is beszél hozzám,ha én nem tudok figyelni rá,és sorolhatnám:) Persze nem csak őt kell megemlítsem,hanem Arut is^^ Most találkozom majd vele csütörtökön^^ Remélem jól fog menni minden,nem szeretném,ha valami balul ütne ki:S Mármint,ha késne a busz,vonat metró vagy bármi:) Ha már feljön hozzám,Egerből.. Oo"".. Nagyra értékelem azok barátságát,akik akkor is mellettem vannak,ha éppen összetörni készülök,és nem hagyják,hogy magamba omoljak,ehelyett kezüket lábukat törve küzdenek értem,mit sem törődve a saját gondjaikkal.. Ez az amit csodának tudok a mai világban nevezni.. Hogy vannak még ilyen emberek:) Köszönöm a segítséget,és a támogatást Annától,Regitől,Vivitől,Krisztitől,Arutól,Anitától,Gábortól,Viktortól,Luhótól,Bencétől!:) Életem végéig hálás leszek nekik,és remélem kitartanak ők is mellettem addig..!
Bencéről majd máskor mesélek,mert most mennem kell.. Apám megint elcseszte a kedvemet,szokása szerint^3^... Amikor csak egy kicsit is jobb kedvem lesz, a szarnál,akkor ő vagy anyám jön,és elcseszik:D Milyen érdekes..
Remélem a héten még tudok jelentkezni... :/

Köszönöm,hogy olvastatok!
Kinuta~