Szép estét!
Mit is mondhatnék?
Nem tudom semmit..
Kínoznak a fel-fel törő emlékek,egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni..Marják a lelkem,bántják a szívem,és akárhogy is fogalmazzak,nem lesz könnyebb sem jobb..
Újabban rám tört egy "kórság"..Elönt az üresség,és átveszi a helyét a nagy csendesség a lelkemben.. Nem érezek más érzelmet,csak a haragot,a fájdalmat és a sok sebet..de ezeket is csak tompán.. viszont nagyon frusztráltá válok,és egyszerűen nem tudom elviselni
sem a kis bántó dolgokat,sem a nagyokat..
Legalább is
ami számomra nagy.. Ahelyett,hogy ilyenkor másra támaszkodnék,egyszerűen
képtelen vagyok erre,
magamba
fordulok,és bántom azokat,akik próbálnak segíteni.. Csak nem értem.. Miért? Én
nem akarom őket
bántani..
Szeretném,ha segítenének,és kitudnék lépni ebből a mélységből.. Egyre csak
süllyedek,és már nem tudok
harcolni.. Hagyom,hogy elnyelje a lelkem ez az irtózatos sötétség,és csak
némán sírok,könnyek nélkül..
Egyre csak azt érzem,hogy ez az érzés kipusztítja az eddigi énem.. Most mit
kéne tennem? Senki sem tudja,miért
lehet ez,főként nem én.. Vagy mi váltotta ki.. Szinte már egy hónapja ez
megy.. Folyamatosan hullámzik a kedvem,és
egyre többet van mélyponton,mint a magasban.. én nem ezt akarom.. szeretnék
nevetni tiszta szívemből,és boldognak
lenni.. Nem pedig siratni a saját hibáimat,és sajnáltatni önmagam..
Undorító mivé váltam.. Hánynom kell magamtól..
Gondolkodni szoktam azon,és igen,megint.. hogy talán csak el kéne vágni a
csuklómat,és megoldok mindent.. Azt
hiszem,elfutnék,gyáván és szánalmasan,de legalább megoldanék ezzel egy
csomó gondot.. Nem rúgnék belé többet
azokba akiket szeretek,és nem lennék többé senki számára sem teher..
Egyre messzebb érzem magamtól a barátaimat.. Mintha nem látnák azt,ami
bennem folyik.. Hiába mondom el másnak,
mi aggaszt,olyan mintha meg sem hallanák a hangom.. Mintha nem is
léteznék..
Bár a mostani nőnapom elég emlékezetes volt.. Mosolygok amikor rá
gondolok,hogy Gábornak voltam annyira fontos,
hogy feljött hozzám,csak azért,hogy felköszöntsön,és hogy láthasson.. Bár
minden nap legalább egyszer itt volna..
Bár jobban megértené a lelkemet,és tudna segíteni..:( Mert ő mindenre képes
lenne értem.. Csak egy gondunk van..
Valahogy még sem tud segíteni.. Más sem.. Ki tudja.. talán pont az a
sorsom,hogy örökké szenvedjek,amiért másokba
rúgtam,mikor nekem fájt a szívem..
Sajnálom.. teljes szívemből..
Aion soundtrack- Forgotten Sorrow Gyönyörű zene.. megérti a lelkemet..
Köszönöm hogy olvastatok! Szép estét!
