Forgotten Sorrow

Szép estét!

Mit is mondhatnék?

Nem tudom semmit..

Kínoznak a fel-fel törő emlékek,egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni..Marják a lelkem,bántják a szívem,és akárhogy is fogalmazzak,nem lesz könnyebb sem jobb.. 

Újabban rám tört egy "kórság"..Elönt az üresség,és átveszi a helyét a nagy csendesség a lelkemben.. Nem érezek más érzelmet,csak a haragot,a fájdalmat és a sok sebet..de ezeket is csak tompán.. viszont nagyon frusztráltá válok,és egyszerűen nem tudom elviselni sem a kis bántó dolgokat,sem a nagyokat.. 

Legalább is ami számomra nagy.. Ahelyett,hogy ilyenkor másra támaszkodnék,egyszerűen képtelen vagyok erre,

magamba fordulok,és bántom azokat,akik próbálnak segíteni.. Csak nem értem.. Miért? Én nem akarom őket

bántani.. Szeretném,ha segítenének,és kitudnék lépni ebből a mélységből.. Egyre csak süllyedek,és már nem tudok

harcolni.. Hagyom,hogy elnyelje a lelkem ez az irtózatos sötétség,és csak némán sírok,könnyek nélkül..

Egyre csak azt érzem,hogy ez az érzés kipusztítja az eddigi énem.. Most mit kéne tennem? Senki sem tudja,miért 

lehet ez,főként nem én.. Vagy mi váltotta ki.. Szinte már egy hónapja ez megy.. Folyamatosan hullámzik a kedvem,és 

egyre többet van mélyponton,mint a magasban.. én nem ezt akarom.. szeretnék nevetni tiszta szívemből,és boldognak

lenni.. Nem pedig siratni a saját hibáimat,és sajnáltatni önmagam.. Undorító mivé váltam.. Hánynom kell magamtól..

Gondolkodni szoktam azon,és igen,megint.. hogy talán csak el kéne vágni a csuklómat,és megoldok mindent.. Azt

hiszem,elfutnék,gyáván és szánalmasan,de legalább megoldanék ezzel egy csomó gondot.. Nem rúgnék belé többet

azokba akiket szeretek,és nem lennék többé senki számára sem teher..

Egyre messzebb érzem magamtól a barátaimat.. Mintha nem látnák azt,ami bennem folyik.. Hiába mondom el másnak,

mi aggaszt,olyan mintha meg sem hallanák a hangom.. Mintha nem is léteznék.. 

Bár a mostani nőnapom elég emlékezetes volt.. Mosolygok amikor rá gondolok,hogy Gábornak voltam annyira fontos,

hogy feljött hozzám,csak azért,hogy felköszöntsön,és hogy láthasson.. Bár minden nap legalább egyszer itt volna..

Bár jobban megértené a lelkemet,és tudna segíteni..:( Mert ő mindenre képes lenne értem.. Csak egy gondunk van..

Valahogy még sem tud segíteni.. Más sem.. Ki tudja.. talán pont az a sorsom,hogy örökké szenvedjek,amiért másokba

rúgtam,mikor nekem fájt a szívem..

Sajnálom.. teljes szívemből.. 

Aion soundtrack- Forgotten Sorrow Gyönyörű zene.. megérti a lelkemet..

Köszönöm hogy olvastatok! Szép estét!

Kinuta~