Sziasztok!:)
Úgy érzem,sikerült végre a hosszas némaság után összeszedni az erőm,és leülni pötyögni. Ez azzal egyenlő,hogy sikerült valamelyest legyőzni magamat.. Ezáltal vagyok most itt. Ha ez nem sikerült volna,most valószínűleg még mindig nem lenne újabb bejegyzésem... De itt vagyok!:) Újra!:)
Mi történt eddig velem?
Fetrengtem a saját önsajnáltatásomban,és vergődtem,és elhagytam magam.. Miért? Mert baromi lusta voltam felvenni a harcot önmagammal.. És most? Most már kezdek kiegyezni a dolgokkal.. Apránként csak,de igyekszem:) Alapvetően a 11.évem arról szólt,hogy nem csináltam SEMMI érdemlegeset. Ültem,sírtam,kínlódtam,és megbuktam év végén matekból,és történelemből.. Mert!, azt hittem,hogy én majd milyen fasza gyerek lévén,csak összekaparom magam,és utolsó pár hónapban feltudom húzni a 3/4éves 1-es vagy majdNEM kettes átlagom. Nem jött össze. Aztán jött a nyár. Megint semmiért nem emeltem fel a popómat,de azért annyira igen,hogy apám elfurikázzon a matektanárhoz,és kényszer lévén egy idő után megszoktam,úgy hogy matekozni jártam. A történelem pótvizsgára amire kb 24 anyagot kellett megtanulnom,úgy véltem 2 hét bőven elég lesz.. Megint tévedtem:D De! Átmentem sikeresen mind a két tantárgyból! Szóval! Amit most fogok mondani mindenkinek szól,és ezek mind a tapasztalataim! A következő hatalmas litániát egy régebbi bejegyzésből másoltam át ide,mivel tök felesleges 2x leírni ugyan azt:D
Először is,azt hiszem,soha,de soha senki se akarja átélni ezt! Szerintem könnyebb év közben a nehezebb tantárgyakra 1,5 órákat szánni aznap,mikor van az a bizonyos tantárgy! Higgyétek el nekem,hogy megéri az a pár óra fáradozás,mint aztán azon félni az egész nyáron,hogy megtudod-e tanulni azt a 200 oldalt,amit év közben képtelen voltál! Arról nem is beszélve,hogy az egész nyarad elrontod vele! Pedig hohó milyen sok dolgot is csinálhattál volna! Én nagyon bánom,hogy akkor nem erőltettem meg magam,depresszió ide vagy oda,ez nem indok! Főleg nem magamnak.. Csak hazudtam és hitegettem a tükörképem,hogy jaj de ráérek,majd átcsúszok és jobban leszek nyáron.. Nem! Nem lettem jobban,mert elbuktam év végén két tantárgyból is, ráadásul nekem kellett talpra húznom saját magam,és nem mástól elvárnom,hogy jobb legyen. Ez a nyár most kicsit a depresszióról és az önmagam ellen való küzdelemről is szólt,nem csak a pótvizsgáról. Állítom,soha sem könnyű,és senkinek sem lesz az. Egyszerűen minden azon áll,hogy akarod, vagy sem. Ha, akarod,teszel érte, ha nem akkor kifogások hadát fogod kitalálni,miért nem. Vagy szimplán hazudsz majd magadnak ami ebben az esetben egy és ugyan az.
Majdnem elbuktam,de végül megcsináltam,mert sokan mellettem álltak,és hittek bennem,még akkor is amikor én már csak azt kívántam,bár feldobnám a talpam. Menekültem volna,mert az mindig könnyebb és egyszerűbb.. Az utolsó éjszakán a történelem pótvizsga előtt,úgy bőgtem mint még soha. Nem szégyenlem,hiszen kicsúsztam az időből,mivel még akkor sem vettem erőt magamon,amikor kellett volna,és sok anyagot meg sem tudtam tanulni. Akkor hogy mentem át? Mázlim volt:) Tanultam azért annyit,hogy tudjak valamit,de sok fő anyag hiányzott. A tanár egyébként Napóleont és Széchenyit adta nekem,mint két kidolgozandó,majd saját szavaimmal való előadásra:) Ez a két anyag volt az,amelyiket pont átnéztem mikor mentem be az iskolába,és amelyiket tudtam. De! Senki se higgye,hogy neki majd olyan mázlija lesz mint nekem! A pótvizsgán a tanárok ugyan vajszívűek,de ne dőljön senki se hátra,hogy jaj,majd akkor könnyen meglesz! Nem! Nekem még így is küzdenem kellett,mert világ életemben utáltam felelni,és ez történelemből sem kivétel. Nem is szoktam ráadásul.. Szóval legyen mindenkinek az én példám tanulság,aki épp úgy érzi magát,hogy semmi kedve tanulni. Találjatok BÁRMILYEN kapaszkodót és csak szépen lépésről lépésre haladjatok előre,mert ez a pótvizsga borzalmas volt. Sokan nem így élik át,de a legtöbben igen,főleg azok,akik nem bíznak a tudásukban. Engem 48 órán keresztül tömény stressz ért,de olyan szinten,hogy nem tudtam aludni,felriadtam állandóan arra,hogy a pulzusom 200 és hányingerem van. Szóval egy szó mint száz. Pocsék volt. Ha, egyedül képtelenek vagytok megküzdeni magatokkal,vagy felvenni a harcot,akkor kérjetek segítséget! Nem szégyen!:) Én kineziológushoz járok,aki kicsit pszichiáter és kicsit a testemmel is foglalkozik. Szerintem ez jobb,mint a pszichiáter,és van,hogy olcsóbb is... Persze mindenki csak magától várja el az eredményeket. Semmilyen külső segítség nem adja meg helyettetek. Meglök,hogy haladj előre,de nem küzd helyetted! Benned tartja a lelket,de a félelmekkel,a nehéz akadályokkal,és önmagaddal neked,és csak is neked kell szembenézned.
Nos,azt hiszem ennyit szerettem volna szólni erről,mert szerintem könyvet is írhatnék a belső problémák,és azok vonzatairól:) Remélem sokan okulnak majd a példámból,mert ahogy a jó magyar mondás mondja:
Az okos a mások, a hülye a saját kárán tanul! (vagy azon se..)
Ezen kívül,most kezdtem a 12.évemet:) Nyugisan indult,attól eltekintve,hogy már most azon agyalok,lesz-e elég időm megtanulni mindent érettségire!:)... Hajj hajj.. Szóval nem szeretnék halasztani semmi most már! Ez mindenre igaz!
A másik fontos dolog.. Azt hiszem,kedvet kaptam írni egy novellát,vagy könyvet,vagy valamit:D Maga a történet épphogy csak összeáll,de a cím már meg van és az elképzelés is. Végre,erőt is érzek hozzá!:)
Ma csak egy kis vakerálást hozok össze,de akit érdekel,az az oldal szélén megfogja találni az új blogomat!:) Sőt,ki is posztolom,csak nektek!:)
És,hogy miről is fog szólni ez az egész történet? Nos.. Alapvetően egy misztikus történet,keverve az én életem valóságos pillanataival.. Sosem tartottam nagy durranásnak az életemet.. De van valami,ami még is azzá tudja valahol varázsolni.. Ezek pedig nem mások,mint a könyvek. Más világok. Más életek. Más küzdelmek. És ezek fognak mind a közép pontban is majd állni... Véleményt ötletet szívesen várok!:) Viszont egyet kérek mindenkitől.. HA BÁRKINEK ESZÉBE JUT ELLOPNI AZ ÖTLETEMET,VAGY CSAK AZON MORFONDÍROZNI,HOGY Ő IS NEKI KEZD HASONLÓ SZTORINAK,LEGALÁBB ÍRJON NEKEM PRIVÁTBAN,ÉS ELŐTTE BESZÉLJÜNK!! SZÍVESEN ADOK ÖTLETEKET,ÉS SZÍVESEN SEGÍTEK BÁRKINEK!! DE A LOPÁST NEM TŰRÖM!
Úgy hogy,mindenkit megkérnék még egyszer,nyomatékosan arra,hogy írjon nekem! Privátban!
Először leakartam írni az ötletem részleteit.. De,úgy gondolom,ha valaki ellopná a sztorimat,úgy sem tudnám meg sosem..Már pedig,csak egyszer szeretnék valami jót alkotni:) És nem fogom ezt csak úgy kiadni a kezemből..:/ Ellenben skacok,aki ír privátban,szívesen küldök neki részleteket a sztorimból.. De még nagyon agyalok ezen is.. Félő,hogy akárki akármilyen mézes mázos jó pofival ugyan úgy ellopja a történetet.. Szóval nehéz kérdés ez :/... Nem mondom,hogy pénzt szeretnék vele keresni de.. HA,esetleg egyszer sor kerülne rá,ÉN szeretném learatni a munkám gyümölcsét.. És nem tűrném el,hogy más megtegyek helyettem..
Na de picinykék! Én megyek és lepihenek most már! Eléggé lefáradtam,és azt hiszem,hagyom a dolgot holnapig ülepedni,aztán írok valamit ..:D Még nem tudom mit pontosan..
Köszöntem a figyelmet!:)) És,ha esetleg van valami amit mondani szeretnél nekem,jót,rosszat,ki vele!:) Szívesen várom a kommenteket!:) Akár arról,hogy mivel dobhatnám fel újra az életet,vagy miről olvasnátok szívesen,mert akár dolgokról is szívesen beszélek,megoszthatom veletek a véleményem!:) Már akinek szüksége van erre!:) Egy szó mint száz! Csak bátra,bátran!:)
Kinuta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése