Sok minden foglalkoztat,és történt velem mostanában.
Nagyon meglepődtem,mikor az előző héten kaptam egy levelet a Pszichiátria magazintól hotdogon,hogy nem-e lenne kedvem társszerkesztőnek menni,és írni a Tini rovatba:) Egyszerűen letaglóztam teljesen,de végól azt hiszem,nem volt rossz döntés,hogy elvállaltam. Amire viszont sehogy sem tudok rájönni,az az,hogy még is,miért pont én? Sosem voltam jó író,bár egyesek véleménye szerint,van egy kevés azért bennem. Nos,én nem tudom minden estere.. :D A másik,hogy hogy találtak meg? Hiába kérdeztem Rolandot,ő nem adott rá választ,mondván,hogy találjam ki. Több új ember is megismertem,és azt hiszem,kedvelem őket:) Bár nekem ez az egész még nagyon új..Ezért Még most érlelődöm,gondolkodom azon,hogy milyen témát válasszak,bár ahogy elnézem,ha sokáig halogatom,akkor nem marad nekem semmi újdonság:D Remélem azért,megtudom majd állni a helyem,és nem okozok csalódást senkinek sem:)
Egyébként kicsit ironikus ez az egész szituáció,mert kiskoromban mindig is újságba akartam írni,de idővel rájöttem,hogy nincs hozzá tehetségem:) Ettől eltekintve,elég jól kitudom sokszor fejezni a gondolataimat,azt hiszem. Persze vannak alkalmak,amikor nem,de hát ez már csak részlet kérdés:D
Nagyon sokat gondolkodom,és az ideg kikezd,mert fizikailag nem vagyok a toppon,és fogalmam sincs mi bajom lehet.. Egész nap pörög az agyam, de mindenen.. Az internetes magazinhoz a cikkeken,akkor azon,hogy Anna távolságtartó velem,már megint.. Azt látom,hogy folyton Tamiékkal van,én meg ugye Regivel,ami nem baj,mert szeretem Regit:) Ma is megvigasztaltam szegénykét,mert szomorú volt és féltékeny a barátja miatt..:) Bezzeg amikor rajzóra van,akkor tud hozzám szólni Anna.. amikor nincs Tami,meg Bogi..:/ Ami még mélyen érintett,hogy ugye csináltam neki szülinapjára egy csipkenyakláncot,és egyszerűen nem láttam rajta még 1x sem!... Gondolom nem tetszik neki.. Én meg,amiket tőle kaptam,mindig hordom:) Vivi szegény is túl van terhelve,és ő sincs a toppon,így nehéz megállni a lábamon,amikor nekem is szükségem volna rájuk:) Valahogy még is megy.
Az emlékek gyötörnek.. Pityut még mindig képtelen voltam kiverni a fejemből,hiába,hogy már nem gondolok rá egész nap, sokszor be villannak olyan emlékképek,amik a szívemig hatolnak.. Ahogy rám tekintett,a csillogó szemeivel.. a mosolya,a nevetése.. az ölelése, az érintése,minden eszembe jut! Kéretlenül törnek rám a gondolatok,az érzelmek, a fájdalom.. Én nem akarom ezt! Miért nem akar már végre eltűnni a fejemből?!!.. Én csak nyugodtan akarom élni az életemet a többi gondommal.. Nem akarok olyasvalaki után szenvedni,aki már sosem lesz az enyém,és sosem látom viszont.. Aki átvert,kihasznált,majd eldobott.. Aki megvezetett mindvégig.. Az istenért is,miért kell még ezekkel is kínozni?.. Csak feledni akarok..
Sokszor megállapítom magamról,hogy egy rettenetes ember vagyok.. Sőt,mi több,azt sem értem,mi a jó francot keresek itt, ezen a bolygón.. Utálom magamat,úgy ahogy vagyok.. Mindig hibázom,és akárki is állítja,hogy hibázni emberi dolog,én képtelen vagyok ily könnyedén azt mondani,hogy rendben,akkor megbocsájtom magamnak a baklövéseimet.. Tudom,ez is hibám.. Sosem volt önbizalmam,sem önértékelésem,mindig marcangoltam a lelkemet belülről,és kínoztam a testemet,hogy fájjon,hogy bűnhődjek, amiért ilyen elcseszett egy ember vagyok.. Miért? Mert naiv vagyok,mert felelőtlen,mert lusta,hisztis,féltékeny,önző,irigy,makacs,forrófejű,érzéketlen és még is túl érzékeny.. Mindenért siránkozom,hogy nekem ilyen rossz olyan rossz,pedig nem! A legtöbb embernek rosszabb mint nekem,és én még is verem a nyálamat feleslegesen.. Szánalmas ember vagyok.. A lustaságom.. az a másik,amit gyűlölök magamban.. Annyira szeretnék fantasztikusan rajzolni,mint Anna,mert felnézek rá,de még sem vagyok képes,mert lusta vagyok.. Kiveszett belőlem az a motiváció,ami régen mozgatott.. vagyis.. Rajzolnék tényleg,csak sokszor érzem azt,minek?.. Sosem leszek jobb senkinél,és sosem fogok újat mutatni a világnak,vagy olyat amivel tényleg többé tenném azt,mert már más megalkotta,vagy jobban véghez tudja vinni.. A depresszióm eluralkodott rajtam,és képtelen vagyok kitörni belőle.. Mindig nyekergek,hogy bezzeg ez bezzeg az,és én semmit de semmit sem teszek a dolgokért!.. Csak sírok,és vinnyogok,mint egy szánalmas féreg,aki képtelen lábra állni.. Másokat bántok,ha magamat gyűlölöm,eltaszítom magamtól azokat,akik szeretni próbálnak.. Hát normális vagyok én?!.. Nem.. Ezért érzem úgy,hogy ezt kell tennem.. Elbújok,és soha többé nem jövök elő.. Gyáva alak vagyok,aki csak elfut a gondok elől,és nem mer szembenézni azokkal.. Képtelen vagyok legyőzni az akadályokat,csak kerülgetem őket,és a könnyebb utat választom.. Persze,mindenkinek megvan a maga keresztje,mindenki más és más,másmilyen a érzékenységünk,és lehet én nagyon törékeny vagyok,de a kis marhaságokon miért vergődöm annyit?.. Csak felakarom tépni az eremet,és élvezni,ahogy lassan kimúlok,miközben a szemeim előtt lepereg az egész életem... Ennyit akarok.. Hogy többé,ne legyek tudatába annak,aki vagyok..
Hmm.. csak ülök,és nézek ki a fejemből,miközben ezek mind pörögnek a fejemben.. sőt,ennél csak sokkal több dolog..
Fáj,hogy Gábort tönkreteszem,azzal,hogy barátság extrákkal-t játszok vele.. Persze,ő azt mondja,nem használom ki,és ha szenvedni fog,saját hibája,mert ő erőltette.. Nekem nem kellett volna belemennem.. De ő olyan jó barátom.. Néha túlságosan is.. Nehéz erről beszélnem,mert szégyenlem magam,amiért kihasználom őt,akaratlanul is.. Csak jót akarok neki,de képtelen vagyok ellen állni a régi vonzalmaknak,amit 3 éve éreztem iránta.. Vajon valaha elfog tudni engedni? Nagyon remélem,hogy igen.. Szeretném,ha boldog lenne idővel valakivel,és még is szeretném,ha örökre így maradna minden,ahogy van.. Persze ahhoz,hogy boldog legyen,jómagamnak is képesnek kell továbblépnem ezen.. Hiszen számomra a barátaim boldogsága az első számú a fontossági listámon. Szerencsére,még nincs itt az idő,hogy könnyes búcsút intsünk ennek a mély kapcsolatnak.. Persze ez nem olyan rossz,mint ahogy annak látszik. Van ám szép oldala is:) Amikor önfeledten hülyülhetsz vele,és bármit csinálsz,nem kell félned attól,hogy le égsz vagy rosszat teszel:) Jót nevetünk egymáson,ki cikizzük a másikat,és aztán finom csókot lehelünk a másik ajkára:) Viszont tudom,hogy képtelen vagyok kapcsolatot kezdeni.. rettegek tőlük még mindig,és fogalmam sincs,mikor teszem túl rajta magamat.. Remélem, a közel jövőben.
De az életben vannak ám szépségek is:) A mai nap az volt^^ Szeretem a friss tavaszi időt:) Amit viszont a leginkább,az a gyönyörű ég:) Azok meseszépek :3
Viszont most elköszönök,egyenlőre ennyit tudok magamból kiírni. Köszönöm azoknak akik mindig mellettem vannak,és támogatnak! Hálás vagyok nektek is,kedves olvasók,hogy elolvassátok a rinyálásomat!:) Remélem,azért szolgálok némi rossz példával,amit ti nem fogtok elkövetni,ha én már igen..
További szép estét!
Kinuta~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése