Sziasztok!
Azt hiszem,először is egy bocsánatkéréssel tartozom.. Szerettem volna jönni,és írni,de mindig találok kifogást,és és indokot magamnak,miért ne tegyem ezt. Pedig sokszor jól esik,ha kiadom magamból amit érzek,és amit gondolok. Még akkor is,ha ez senkit sem izgat.
Először is,akár hol kezdhetném,de a tegnapi az ami nagyon megrendített..
Ugyebár,meséltem Pityuról. Lehet nem sokat,de szerintem ez elég is,hiszen őt ismerni kell,és így az interneten elég nehéz átadni. Bár,jobb,ha nem ismeritek meg. Legalább is én,ezek után,már nem tudok bízni másokban.. Az igazat megvallva,azt hiszem 1 hónapja kezdődtek a gondjai,amikor a családi problémák nagyobbra nőttek,mint kellett volna,és hát végül ellepte őt is. A kapcsolatunk igen fura volt,hiszen én a barátságot pártoltam,de nem tudtam nemet mondani a vonzásnak,ami felé húzott.. Fogalmam sincs,mi lehetett az,amibe beleszerettem,mint utóbb rájöttem erre is,csak már későn,ámbár,de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak,és többször is a testiség nyert. Persze senki se gondoljon rosszra,komolyabb dolog nem történt.. Még jó..:) Lehet megbántam volna,de nagyon. A lényeg,hogy közöttünk egy nagyon labilis kapcsolat állt fent,legalább is részemről,mert nem tudtam pontosan mit érzek iránta,ő pedig gondolom az én bizonytalanságomnak köszönhetően távolodott el tőlem ennyire. A lényeg,hogy Dec. 21-e után,már csak 1x találkoztunk,az is most csütörtökön volt,10 percre. Visszakérte tőlem a nyakláncomat,és az okát is tudom miért,bár ő nem adta a tudtomra.. Volt egy olyan megjegyzésem,mert a sok családi gondja miatt sokat kellett dolgozni,és emiatt eléggé hanyagolt,ami nem is baj,csak amikor felakartam vidítani,még akkor is rideg és közömbös volt velem,és egyre csak a távolságot növelte közöttünk,na és erre reagáltam úgy neki,hogy szívem szerint eltűnnék az életéből,mert számomra nagyon fontos,de nem tudom kibírni a hiányát,és a lánca miatt nem léphetek le csak úgy.. Szerintem ez a mondat döntötte el az egész kapcsolatunk alakulását egészen tegnapig. A találkozásunk napján még írtam neki,hogy hiányzik,és remélem még tudunk majd beszélni. Aztán vasárnap is,akkor annyit,hogy miért nem tud válaszolni nekem? mivel láttam,hogy írt ki az üzenőfalára fészen. Mondtam neki,hanem akar beszélgetni velem,akkor mondja meg,és eltűnök ígérem,de ennyi jár nekem,azt hiszem.. Erre mi volt a tökéletes megoldás? Törölt. Persze:D.. A gerinctelen embernek ez a megoldás mindenféle problémára.. Még nekem mondják,hogy gyáva vagyok,és folyton csak menekülni tudok.. Nos, azt hiszem,tévedtek.. Persze az emlékek nagyon fájnak,még mindig,hiszen beleszerettem,ami hiba volt.. Bár jobb,hogy későn jöttem erre rá,ha lett volna a dologból valami,és úgy dob el magától,akkor biztos nagyobb lett volna az érzelmi trauma mint most. Rájöttem,hogy az élet,folyton újra meg újra szembe állít azzal a hibámmal,amit képtelen vagyok megtanulni. Ne bízz senkiben sem,aki nem áldozna érted!.. Illetve akinek nem vagy fontos. Bár lehet neki is az voltam,ki tudja:) Szerintem ő is csak végig hazudott.. Azt hitte,majd ha felszed,akkor gyorsan letudja,de amikor rájött,hogy nem vagyok olyan könnyű eset,lekoptatott.. Egyik percben kiszeretném szúrni a két szép szemét,amibe igazán beleszerettem,a másik percben pedig csak szeretném,ha csendben elkopnának az emlékek.. Mamám mondta nekem,mert látták a kiírásomat,és hát elég csúnyán reagáltam,hogy nem érdemes utána futni,mert én szerettem volna felhívni,vagy elmenni hozzá,és megkérdezni,ez most mi? Azt mondta,legyen bennem egy kis önbecsülés. Milyen igaza volt! Dédimnek volt egy olyasmi mondása,hogy: Isten nem siet el semmit,de nem is felejt. Másrészt, én úgy sem tudnék neki akkora pofont adni,mint az élet. Majd az adósságát nála törlesztheti:) Van neki elég,azt hiszem. Bár ne zaklatnának az emlékek és könnyebb volna, nem fogna el a fájdalom olykor olykor,és nem kívánnám vissza azokat a napokat,amikor boldog voltam.. Amikor azt hittem az vagyok. Az idő majd megoldja ezt a dolgot,csak abban nem vagyok biztos,hogy mikor tanulom már meg végre azt a leckét,amit az élet mindig a képembe csap.. Nem akarok többet szenvedni ilyen emberek miatt! Egyszerűen nem!..
Csak remélni tudom,hogy felismerem,mire a következő jelölt jön..
Aztán mit is mondhatnék még..
Sok a stressz rajtam,a szüleim nem változtak semmit,folyton csesztetnek,és piszkálnak,mint most is. Sok áramot fogyasztunk,és miattam..Mert hogy én 4-5 órát gépezek.. 3000 forinttal többet kellett miattam ráfizetni havonta az árra.. Na már most elárulom,kölcsön adtam nekik 35-40 ezer forintot,akkor most miért engem piszkálnak? Most is bejött apám,és hozzám vágta 3x-ra is amit eddig,és hogy nem tudják majd visszaadni nekem ezt a pénzt.. Jó,majd idővel,de addig engem hagyjanak békén könyörgöm.. Nem nézek tévét,nem megyek el itthonról,nem csinálok kb semmit,egyedül,csak is itt tudom tartani a kapcsolatot olyan emberekkel akik messze vannak.. Ha feltöltenék a telefonomat,vagy azt fizetnék számlásan,akkor nem ülnék az is biztos... De nem,azt SEM ők töltik fel,hanem én:')..
A sulim miatt is piszkálnak,és amiatt én is kivagyok akadva,mert a félévim nem lett túl fényes.. Töriből kettest kaptam a 3,0-es átlagomra,mert a tanár szerint ő nem nézi az átlagot. Ahan.. A barátnőm 2,666-ra megkaptam a hármast :)).. Az igazságot szeretem igazán az életben:D De tényleg!.. Mindegy.. Szóltam osztályfőnökömnek,kezdjen ezzel valamit,bár nem akarom,hogy a tanár basztasson,ha szól neki.. Azt mondta Franci,hogy majd névtelenül rákérdez mi is ez a félreértés,de ő is nagyon meglepődött,amikor közöltem vele mi a helyzet.. Végül is annyira nem érdekel,majd év végére kijavítom:) Rajzból 5ös lettem,ábgeóból 3-as,ami nagy szó!:D A többi jelentéktelen,de igazából ha szerencsém van,akkor 4,0-es átlagom lesz,ami nem is rossz,nem de?:)
Viszont a jövőmtől még mindig tartok,hogy azt csinálhatom-e majd amit akarok..Mert 3ds programmal szeretnék dolgozni,játékokba karaktereket szeretnék tervezni,vagy mozgáskoordinációt csinálni,vagy bármit! Mert ez érdekel:) Bár megelégednék egy jól fizető állással is,de tényleg.. Csak félek,hogy nem leszek elég.. Persze ezen még korai gondolkodni ugye,de akkor is tartok tőle..
A már sokszor emlegetett barátaimat hiányolom,akik messze élnek,bár most egy nagyon rendes ember,Viktor tett tanúbizonyságot arról,hogy nagyon jó barát,akire lehet számítani:) Mindig "mellettem" van,ha szomorú vagyok,még akkor is beszél hozzám,ha én nem tudok figyelni rá,és sorolhatnám:) Persze nem csak őt kell megemlítsem,hanem Arut is^^ Most találkozom majd vele csütörtökön^^ Remélem jól fog menni minden,nem szeretném,ha valami balul ütne ki:S Mármint,ha késne a busz,vonat metró vagy bármi:) Ha már feljön hozzám,Egerből.. Oo"".. Nagyra értékelem azok barátságát,akik akkor is mellettem vannak,ha éppen összetörni készülök,és nem hagyják,hogy magamba omoljak,ehelyett kezüket lábukat törve küzdenek értem,mit sem törődve a saját gondjaikkal.. Ez az amit csodának tudok a mai világban nevezni.. Hogy vannak még ilyen emberek:) Köszönöm a segítséget,és a támogatást Annától,Regitől,Vivitől,Krisztitől,Arutól,Anitától,Gábortól,Viktortól,Luhótól,Bencétől!:) Életem végéig hálás leszek nekik,és remélem kitartanak ők is mellettem addig..!
Bencéről majd máskor mesélek,mert most mennem kell.. Apám megint elcseszte a kedvemet,szokása szerint^3^... Amikor csak egy kicsit is jobb kedvem lesz, a szarnál,akkor ő vagy anyám jön,és elcseszik:D Milyen érdekes..
Remélem a héten még tudok jelentkezni... :/
Köszönöm,hogy olvastatok!
Kinuta~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése