Bármit csinálok,úgy sem tudom megváltoztatni a sorsomat..

Futok.. Rohanok... A fejem körbe körbe kapkodom, keresem a kiutat.. Keresek egy icipici fényforrást,csak egy keveset.. Minduntalan falba ütközöm. Kaparom,a körmöm már véres, püfölöm az öklömmel.. Semmi. Csak a szinte már tapintható sötétség vesz körbe.. Minduntalan csak ez történik. Összeroskadok, a hajamba markolok. Gondolkodom mit kéne tennem.. Egyre jobban összegörnyedek,ahogy erőltetem a dolgokat, a gyomrom görcsbe rándul,fizikai fájdalmaim vannak.. Miért? Van bármi értelme is ennek? A fájdalom egyre erősödik,lassan már kiakarom vágni a belsőm.. Magamba zuhanok.. Nem találom a kiutat,és már keresni sem akarom.. Néha felgyúl egy kis láng,de nagyon távoli..Olyankor szaladok afelé, ahogyan csak az erőmből kitelik, majd egy hirtelen pillanatban orra bukom,és még jobban fáj a sok seb,melyeket az esés következtében felsértettem.. Tehát van bármi értelme is ennek a harcnak? Amikor pedig épp nem esek el,akkor jönnek,és letaszítanak a földre.. Majd még belém is rúgnak.. Akkor nem értem.. Miért küzdjek? ŐSZINTÉN MIÉRT?! A barátaim akik szeretnek.. Bár itt tudnám őket hagyni.. Megtenném,de nem lehet. Ki tudja.. Talán egyszer megteszem. Egyébként is,szerintem mindenkinek jobb nélkülem.. Mitől lennék másabb,mint a többi ember? Nem vagyok értékesebb,szóval mondjatok le rólam,mert én is lemondtam magamról.. Nem találom a kiutat,és belefáradtam a kutatásba.. Vérzik a lelkem,és senki sem tudja felitatni a könnyeimet.. Minden csak meghatározott kereteken belül történik az életemben, és én sosem szabhatom meg a korlátokat.. 

Sokszor gondolkodtam már el,mit kéne tennem,de nem jutok sehova.. Feladjam,vagy harcoljak ki tudja miért,és meddig? Egyáltalán,hogy tegyem? Egyedül vagyok,és mindig is egyedül leszek,mert az emberek körülöttem,csak egy szempillantásig vannak velem.. Lehet ezt is értékelnem kéne.. Bár azt teszem.. Csak.. Szeretnék végre boldog lenni egy picit többet.. Nem nagy kérés szerintem.. Nem a csillagokat akarom az égről.
A feketeség mindig körbe fog venni,mindig velem lesz,de van,amikor a sötétben megfogják a kezem,és lámpást gyújtanak. Bár több volna ebből a pillanatból,mert sosem tudom,mikor számíthatok erre.. Mert minden változó..
Így hát,csak azt tudom mondani,hogy nem akarok küzdeni.. Belefáradtam, és nem látom értelmét. Bármit is teszek,úgy sem változtathatom meg a sorsomat. Teljesen nem.. Szebbé tehetem,de még azt sem sikerül..
Már tényleg nem tudom,merre forduljak..

Egy kalitkába zárt madárnak érzem magamat. Itt fog megrohadni ebben a cseszett aranyketrecben a lelkem..

http://www.youtube.com/watch?v=bOHxtOLfvIo

Kinuta~

Miért szeretnek még is?

Hát szép jó estét! Legalább is mindenkinek szebbet!

Mivel is kezdhetném. Beteg vagyok. : | A gyomrom rendetlenkedik a sok fűszeres ételtől,és szerintem az epém sem bírja,szóval most a kekszen a pirítóson és a teán élek:/ A kedvem egyáltalán nem jó,csak tudnám vajon miért:/..

Megint elkapott az önutálat.. Miért vagyok ilyen amilyen? Egy önző liba,aki folyton  hisztizik,és csak sír minden szaron.. Pedig másoknak tényleg van,hogy komolyabb gondjuk van mint nekem.. És miért vagyok ilyen önző? Mindig is utáltam az önző embereket,akik maguk boldogságát és jólétét előrébb tartják mint a barátaikét,de én még is pontosan ezt teszem.. Amikor másnak szükségem van rám,a barátaimnak,én miért vagyok önző,és miért nem segítek nekik,még akkor is,amikor rossz kedvem van,vagy éppen szomorú vagyok? Nem értem magamat.. Pedig tényleg segítenék,de erőtlennek érzem magamat.. Szánalmas embernek,aki bölcsnek hiszi magát és még is tudatlan.. és aki erősnek mutatja magát,és még is összetörik a legjelentéktelenebb mondaton is.. Irigy vagyok és féltékeny másokra, de jól tudom,hogy ezek az érzelmek bennem feleslegesek,hiszen attól nekem sem több,sem jobb nem lesz. Még is bennem vannak,és emésztenek,megbolondítják az elmémet,és elvakítják a tekintetemet.. Majd csak arra eszmélek fel,hogy megint megbántottam másokat.. Sebek.. Annyi sebet okoztam már másoknak,és ezzel saját magamnak is,még is vannak akik még ezek ellenére is mellettem vannak,és szeretnek.. Kérdem hát.. MIÉRT?! Miért nem hagytok békén? Hiszen szörnyű ember vagyok,jelentéktelen féreg a nagyvilágban,aki nem érdemli meg a sok jót amit kap.. Nem tudom értékelni.. nem veszem észre,és nem viszonzom.. Ez egyébként hazugság.. Próbálkozom,csak amikor a feketeségben gubbasztok,akkor nehéz.. Főleg,amikor túltöltődöm a negatív érzésekkel,és olyankor bármire gondolok,vagy bárhogy próbálnak nekem örömet szerezni,egyszerűen lepereg rólam.. Mintha egy vastag pajzs lenne körülöttem,ami nem engedi át a sok jót,és a szeretetet.. Én pedig csak ülök,és már menekülni sem akarok,mert tudom,nem megy.. Csak nézek ki a fejemből,és látom,hogy vívódtok,ahogy próbáltok értem küzdeni,és könnybe lábad a szemem,mert a lelkem képtelen szabadulni..

 Üres vagyok. Mintha ez a fekete felhő kiszívná belőlem az összes érzelmet.. Nem marad más  bennem,csak a kétségbeesés,az üresség,és a nagy nagy feketeség.. Mosolygok,de a tetteimben nincs semmi. Sőt,van hogy a semmit megtölti a gyűlölet,az erőszak,a kegyetlenség,a keserűség.. olyankor mindig bántom a barátaimat,holott szeretem őket.. Csak.. csak élvezem,hogy bánthatom őket,hogy ezzel magamat kínzom..  És akkor erre mondják nekem,hogy jó ember vagyok? Hmm.. Melyik világban? Nem vagyok az.. Sose voltam.. Miért vak mindenki? Mi takarja el a szemüket? Nem értem:/ És,hogy miért  akadékoskodom ezen,mikor meg kéne őket becsülnöm,ahelyett,hogy el lököm magamtól a barátaimat? Egyszerű.. Mert gyűlölöm magamat,és mindenkit bántok magam körül.. Megakarok őket védeni.. Legalább ennyi jót tegyek velük:/ Szörnyű ember vagyok.. Bár valaki megválaszolná,miért szeretnek engem ezek az emberek.. Soha senkinek sem tudtam segíteni.. Még is azt mondják igen.. Talán megváltottam a világot? Vagy a szenvedéseiktől őket? NEM.. Csak gondot okozok,gond hátán.. Nem érdemes engem megmenteni skacok.. Sose volt az..

Tudom mit kéne tennem,de nem megy. Fel kéne állnom végre,megfogni a kezeket amik felpróbálnak húzni.. Csak valahogy még az is nehezemre esik,hogy a sajátomat felemeljem a földről.. Lehet sosem volt olyan dolog,ami a padlóra kényszerített.. Csupán csak saját magamnak kreáltam a gondokat,hogy legyen min gyötrődnöm.. Nem kéne ellöknöm a szerető embereket.. De mindig fogok kifogásokat találni,miért is tegyem még is meg.. Míg végül tényleg egyedül maradok,és beleőrülök.. Mindig a sötétben fogok ücsörögni.. Mert ezt választottam sorsomul..

Köszönöm nektek,barátaim,akik segíteni próbáltok nekem,de értsétek meg végre. Én egy lehetetlen ember vagyok.. Ne harcoljatok egy olyan célért,amiért nem érdemes. Én pont ilyen vagyok..

Köszönöm,hogy olvastatok! További szép estét!

Kinuta~

Cicááák

Szép délelőttöt!



Ha válaszolnom kéne arra a kérdésre,hogy mi a kedvenc állatom, azt felelném a macska.
Hogy miért?
Fogalmam sincs:) Vonz maga a kinézete,a viselkedése,a csodálatos szemei,és a képességei,egyszóval mindene:) Mindig is szerettem a macskákat,kiskoromtól kezdve,de mostanra a szeretet egy mélységes nagy csodálattá alakult át. Ha tehetném,én is macska lennék:D

Bár,lehet nem szakon kéne blogot írni..:D De egyszerűen ma nincs türelmem animálni a macskát:S.. Sok helyen elrontottam.. Persze még csak elvan kezdve,de akkor is:C.. Majd hétvégén ügyködöm rajta C:
Viszont most elköszönök,vár a munka:)
Tovább szép napot! Köszönöm,hogy olvastatok!:)

Ui.: Egy kis humor:D http://thechive.com/2011/03/19/cat-saturday-25-photos/

Kinuta~