Futok.. Rohanok... A fejem körbe körbe kapkodom, keresem a kiutat.. Keresek egy icipici fényforrást,csak egy keveset.. Minduntalan falba ütközöm. Kaparom,a körmöm már véres, püfölöm az öklömmel.. Semmi. Csak a szinte már tapintható sötétség vesz körbe.. Minduntalan csak ez történik. Összeroskadok, a hajamba markolok. Gondolkodom mit kéne tennem.. Egyre jobban összegörnyedek,ahogy erőltetem a dolgokat, a gyomrom görcsbe rándul,fizikai fájdalmaim vannak.. Miért? Van bármi értelme is ennek? A fájdalom egyre erősödik,lassan már kiakarom vágni a belsőm.. Magamba zuhanok.. Nem találom a kiutat,és már keresni sem akarom.. Néha felgyúl egy kis láng,de nagyon távoli..Olyankor szaladok afelé, ahogyan csak az erőmből kitelik, majd egy hirtelen pillanatban orra bukom,és még jobban fáj a sok seb,melyeket az esés következtében felsértettem.. Tehát van bármi értelme is ennek a harcnak? Amikor pedig épp nem esek el,akkor jönnek,és letaszítanak a földre.. Majd még belém is rúgnak.. Akkor nem értem.. Miért küzdjek? ŐSZINTÉN MIÉRT?! A barátaim akik szeretnek.. Bár itt tudnám őket hagyni.. Megtenném,de nem lehet. Ki tudja.. Talán egyszer megteszem. Egyébként is,szerintem mindenkinek jobb nélkülem.. Mitől lennék másabb,mint a többi ember? Nem vagyok értékesebb,szóval mondjatok le rólam,mert én is lemondtam magamról.. Nem találom a kiutat,és belefáradtam a kutatásba.. Vérzik a lelkem,és senki sem tudja felitatni a könnyeimet.. Minden csak meghatározott kereteken belül történik az életemben, és én sosem szabhatom meg a korlátokat..
Sokszor gondolkodtam már el,mit kéne tennem,de nem jutok sehova.. Feladjam,vagy harcoljak ki tudja miért,és meddig? Egyáltalán,hogy tegyem? Egyedül vagyok,és mindig is egyedül leszek,mert az emberek körülöttem,csak egy szempillantásig vannak velem.. Lehet ezt is értékelnem kéne.. Bár azt teszem.. Csak.. Szeretnék végre boldog lenni egy picit többet.. Nem nagy kérés szerintem.. Nem a csillagokat akarom az égről.A feketeség mindig körbe fog venni,mindig velem lesz,de van,amikor a sötétben megfogják a kezem,és lámpást gyújtanak. Bár több volna ebből a pillanatból,mert sosem tudom,mikor számíthatok erre.. Mert minden változó..
Így hát,csak azt tudom mondani,hogy nem akarok küzdeni.. Belefáradtam, és nem látom értelmét. Bármit is teszek,úgy sem változtathatom meg a sorsomat. Teljesen nem.. Szebbé tehetem,de még azt sem sikerül..
Már tényleg nem tudom,merre forduljak..
Egy kalitkába zárt madárnak érzem magamat. Itt fog megrohadni ebben a cseszett aranyketrecben a lelkem..
http://www.youtube.com/watch?v=bOHxtOLfvIo
Kinuta~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése