Bármit csinálok,úgy sem tudom megváltoztatni a sorsomat..

Futok.. Rohanok... A fejem körbe körbe kapkodom, keresem a kiutat.. Keresek egy icipici fényforrást,csak egy keveset.. Minduntalan falba ütközöm. Kaparom,a körmöm már véres, püfölöm az öklömmel.. Semmi. Csak a szinte már tapintható sötétség vesz körbe.. Minduntalan csak ez történik. Összeroskadok, a hajamba markolok. Gondolkodom mit kéne tennem.. Egyre jobban összegörnyedek,ahogy erőltetem a dolgokat, a gyomrom görcsbe rándul,fizikai fájdalmaim vannak.. Miért? Van bármi értelme is ennek? A fájdalom egyre erősödik,lassan már kiakarom vágni a belsőm.. Magamba zuhanok.. Nem találom a kiutat,és már keresni sem akarom.. Néha felgyúl egy kis láng,de nagyon távoli..Olyankor szaladok afelé, ahogyan csak az erőmből kitelik, majd egy hirtelen pillanatban orra bukom,és még jobban fáj a sok seb,melyeket az esés következtében felsértettem.. Tehát van bármi értelme is ennek a harcnak? Amikor pedig épp nem esek el,akkor jönnek,és letaszítanak a földre.. Majd még belém is rúgnak.. Akkor nem értem.. Miért küzdjek? ŐSZINTÉN MIÉRT?! A barátaim akik szeretnek.. Bár itt tudnám őket hagyni.. Megtenném,de nem lehet. Ki tudja.. Talán egyszer megteszem. Egyébként is,szerintem mindenkinek jobb nélkülem.. Mitől lennék másabb,mint a többi ember? Nem vagyok értékesebb,szóval mondjatok le rólam,mert én is lemondtam magamról.. Nem találom a kiutat,és belefáradtam a kutatásba.. Vérzik a lelkem,és senki sem tudja felitatni a könnyeimet.. Minden csak meghatározott kereteken belül történik az életemben, és én sosem szabhatom meg a korlátokat.. 

Sokszor gondolkodtam már el,mit kéne tennem,de nem jutok sehova.. Feladjam,vagy harcoljak ki tudja miért,és meddig? Egyáltalán,hogy tegyem? Egyedül vagyok,és mindig is egyedül leszek,mert az emberek körülöttem,csak egy szempillantásig vannak velem.. Lehet ezt is értékelnem kéne.. Bár azt teszem.. Csak.. Szeretnék végre boldog lenni egy picit többet.. Nem nagy kérés szerintem.. Nem a csillagokat akarom az égről.
A feketeség mindig körbe fog venni,mindig velem lesz,de van,amikor a sötétben megfogják a kezem,és lámpást gyújtanak. Bár több volna ebből a pillanatból,mert sosem tudom,mikor számíthatok erre.. Mert minden változó..
Így hát,csak azt tudom mondani,hogy nem akarok küzdeni.. Belefáradtam, és nem látom értelmét. Bármit is teszek,úgy sem változtathatom meg a sorsomat. Teljesen nem.. Szebbé tehetem,de még azt sem sikerül..
Már tényleg nem tudom,merre forduljak..

Egy kalitkába zárt madárnak érzem magamat. Itt fog megrohadni ebben a cseszett aranyketrecben a lelkem..

http://www.youtube.com/watch?v=bOHxtOLfvIo

Kinuta~

Miért szeretnek még is?

Hát szép jó estét! Legalább is mindenkinek szebbet!

Mivel is kezdhetném. Beteg vagyok. : | A gyomrom rendetlenkedik a sok fűszeres ételtől,és szerintem az epém sem bírja,szóval most a kekszen a pirítóson és a teán élek:/ A kedvem egyáltalán nem jó,csak tudnám vajon miért:/..

Megint elkapott az önutálat.. Miért vagyok ilyen amilyen? Egy önző liba,aki folyton  hisztizik,és csak sír minden szaron.. Pedig másoknak tényleg van,hogy komolyabb gondjuk van mint nekem.. És miért vagyok ilyen önző? Mindig is utáltam az önző embereket,akik maguk boldogságát és jólétét előrébb tartják mint a barátaikét,de én még is pontosan ezt teszem.. Amikor másnak szükségem van rám,a barátaimnak,én miért vagyok önző,és miért nem segítek nekik,még akkor is,amikor rossz kedvem van,vagy éppen szomorú vagyok? Nem értem magamat.. Pedig tényleg segítenék,de erőtlennek érzem magamat.. Szánalmas embernek,aki bölcsnek hiszi magát és még is tudatlan.. és aki erősnek mutatja magát,és még is összetörik a legjelentéktelenebb mondaton is.. Irigy vagyok és féltékeny másokra, de jól tudom,hogy ezek az érzelmek bennem feleslegesek,hiszen attól nekem sem több,sem jobb nem lesz. Még is bennem vannak,és emésztenek,megbolondítják az elmémet,és elvakítják a tekintetemet.. Majd csak arra eszmélek fel,hogy megint megbántottam másokat.. Sebek.. Annyi sebet okoztam már másoknak,és ezzel saját magamnak is,még is vannak akik még ezek ellenére is mellettem vannak,és szeretnek.. Kérdem hát.. MIÉRT?! Miért nem hagytok békén? Hiszen szörnyű ember vagyok,jelentéktelen féreg a nagyvilágban,aki nem érdemli meg a sok jót amit kap.. Nem tudom értékelni.. nem veszem észre,és nem viszonzom.. Ez egyébként hazugság.. Próbálkozom,csak amikor a feketeségben gubbasztok,akkor nehéz.. Főleg,amikor túltöltődöm a negatív érzésekkel,és olyankor bármire gondolok,vagy bárhogy próbálnak nekem örömet szerezni,egyszerűen lepereg rólam.. Mintha egy vastag pajzs lenne körülöttem,ami nem engedi át a sok jót,és a szeretetet.. Én pedig csak ülök,és már menekülni sem akarok,mert tudom,nem megy.. Csak nézek ki a fejemből,és látom,hogy vívódtok,ahogy próbáltok értem küzdeni,és könnybe lábad a szemem,mert a lelkem képtelen szabadulni..

 Üres vagyok. Mintha ez a fekete felhő kiszívná belőlem az összes érzelmet.. Nem marad más  bennem,csak a kétségbeesés,az üresség,és a nagy nagy feketeség.. Mosolygok,de a tetteimben nincs semmi. Sőt,van hogy a semmit megtölti a gyűlölet,az erőszak,a kegyetlenség,a keserűség.. olyankor mindig bántom a barátaimat,holott szeretem őket.. Csak.. csak élvezem,hogy bánthatom őket,hogy ezzel magamat kínzom..  És akkor erre mondják nekem,hogy jó ember vagyok? Hmm.. Melyik világban? Nem vagyok az.. Sose voltam.. Miért vak mindenki? Mi takarja el a szemüket? Nem értem:/ És,hogy miért  akadékoskodom ezen,mikor meg kéne őket becsülnöm,ahelyett,hogy el lököm magamtól a barátaimat? Egyszerű.. Mert gyűlölöm magamat,és mindenkit bántok magam körül.. Megakarok őket védeni.. Legalább ennyi jót tegyek velük:/ Szörnyű ember vagyok.. Bár valaki megválaszolná,miért szeretnek engem ezek az emberek.. Soha senkinek sem tudtam segíteni.. Még is azt mondják igen.. Talán megváltottam a világot? Vagy a szenvedéseiktől őket? NEM.. Csak gondot okozok,gond hátán.. Nem érdemes engem megmenteni skacok.. Sose volt az..

Tudom mit kéne tennem,de nem megy. Fel kéne állnom végre,megfogni a kezeket amik felpróbálnak húzni.. Csak valahogy még az is nehezemre esik,hogy a sajátomat felemeljem a földről.. Lehet sosem volt olyan dolog,ami a padlóra kényszerített.. Csupán csak saját magamnak kreáltam a gondokat,hogy legyen min gyötrődnöm.. Nem kéne ellöknöm a szerető embereket.. De mindig fogok kifogásokat találni,miért is tegyem még is meg.. Míg végül tényleg egyedül maradok,és beleőrülök.. Mindig a sötétben fogok ücsörögni.. Mert ezt választottam sorsomul..

Köszönöm nektek,barátaim,akik segíteni próbáltok nekem,de értsétek meg végre. Én egy lehetetlen ember vagyok.. Ne harcoljatok egy olyan célért,amiért nem érdemes. Én pont ilyen vagyok..

Köszönöm,hogy olvastatok! További szép estét!

Kinuta~

Cicááák

Szép délelőttöt!



Ha válaszolnom kéne arra a kérdésre,hogy mi a kedvenc állatom, azt felelném a macska.
Hogy miért?
Fogalmam sincs:) Vonz maga a kinézete,a viselkedése,a csodálatos szemei,és a képességei,egyszóval mindene:) Mindig is szerettem a macskákat,kiskoromtól kezdve,de mostanra a szeretet egy mélységes nagy csodálattá alakult át. Ha tehetném,én is macska lennék:D

Bár,lehet nem szakon kéne blogot írni..:D De egyszerűen ma nincs türelmem animálni a macskát:S.. Sok helyen elrontottam.. Persze még csak elvan kezdve,de akkor is:C.. Majd hétvégén ügyködöm rajta C:
Viszont most elköszönök,vár a munka:)
Tovább szép napot! Köszönöm,hogy olvastatok!:)

Ui.: Egy kis humor:D http://thechive.com/2011/03/19/cat-saturday-25-photos/

Kinuta~

Tavaszi nap télen

A mai nap, egy kis tavasz volt a télben,azt hiszem:) Olyan mint egy kis csoda a szürke,és hideg hétköznapokra.

Sok minden foglalkoztat,és történt velem mostanában.

Nagyon meglepődtem,mikor az előző héten kaptam egy levelet a Pszichiátria magazintól hotdogon,hogy nem-e lenne kedvem társszerkesztőnek menni,és írni a Tini rovatba:) Egyszerűen letaglóztam teljesen,de végól azt hiszem,nem volt rossz döntés,hogy elvállaltam. Amire viszont sehogy sem tudok rájönni,az az,hogy még is,miért pont én? Sosem voltam jó író,bár egyesek véleménye szerint,van egy kevés azért bennem. Nos,én nem tudom minden estere.. :D A másik,hogy hogy találtak meg? Hiába kérdeztem Rolandot,ő nem adott rá választ,mondván,hogy találjam ki. Több új ember is megismertem,és azt hiszem,kedvelem őket:) Bár nekem ez az egész még nagyon új..Ezért Még most érlelődöm,gondolkodom azon,hogy milyen témát válasszak,bár ahogy elnézem,ha sokáig halogatom,akkor nem marad nekem semmi újdonság:D Remélem azért,megtudom majd állni a helyem,és nem okozok csalódást senkinek sem:)
Egyébként kicsit ironikus ez az egész szituáció,mert kiskoromban mindig is újságba akartam írni,de idővel rájöttem,hogy nincs hozzá tehetségem:) Ettől eltekintve,elég jól kitudom sokszor fejezni a gondolataimat,azt hiszem. Persze vannak alkalmak,amikor nem,de hát ez már csak részlet kérdés:D

Nagyon sokat gondolkodom,és az ideg kikezd,mert fizikailag nem vagyok a toppon,és fogalmam sincs mi bajom lehet.. Egész nap pörög az agyam, de mindenen.. Az internetes magazinhoz a cikkeken,akkor azon,hogy Anna távolságtartó velem,már megint.. Azt látom,hogy folyton Tamiékkal van,én meg ugye Regivel,ami nem baj,mert szeretem Regit:) Ma is megvigasztaltam szegénykét,mert szomorú volt és féltékeny a barátja miatt..:) Bezzeg amikor rajzóra van,akkor tud hozzám szólni Anna.. amikor nincs Tami,meg Bogi..:/ Ami még mélyen érintett,hogy ugye csináltam neki szülinapjára egy csipkenyakláncot,és egyszerűen nem láttam rajta még 1x sem!... Gondolom nem tetszik neki.. Én meg,amiket tőle kaptam,mindig hordom:) Vivi szegény is túl van terhelve,és ő sincs a toppon,így nehéz megállni a lábamon,amikor nekem is szükségem volna rájuk:) Valahogy még is megy.

Az emlékek gyötörnek.. Pityut még mindig képtelen voltam kiverni a fejemből,hiába,hogy már nem gondolok rá egész nap, sokszor be villannak olyan emlékképek,amik a szívemig hatolnak.. Ahogy rám tekintett,a csillogó szemeivel.. a mosolya,a nevetése.. az ölelése, az érintése,minden eszembe jut! Kéretlenül törnek rám a gondolatok,az érzelmek, a fájdalom.. Én nem akarom ezt! Miért nem akar már végre eltűnni a fejemből?!!.. Én csak nyugodtan akarom élni az életemet a többi gondommal.. Nem akarok olyasvalaki után szenvedni,aki már sosem lesz az enyém,és sosem látom viszont.. Aki átvert,kihasznált,majd eldobott.. Aki megvezetett mindvégig.. Az istenért is,miért kell még ezekkel is kínozni?.. Csak feledni akarok..

Sokszor megállapítom magamról,hogy egy rettenetes ember vagyok.. Sőt,mi több,azt sem értem,mi a jó francot keresek itt, ezen a bolygón.. Utálom magamat,úgy ahogy vagyok.. Mindig hibázom,és akárki is állítja,hogy hibázni emberi dolog,én képtelen vagyok ily könnyedén azt mondani,hogy rendben,akkor megbocsájtom magamnak a baklövéseimet.. Tudom,ez is hibám.. Sosem volt önbizalmam,sem önértékelésem,mindig marcangoltam a lelkemet belülről,és kínoztam a testemet,hogy fájjon,hogy bűnhődjek, amiért ilyen elcseszett egy ember vagyok.. Miért? Mert naiv vagyok,mert felelőtlen,mert lusta,hisztis,féltékeny,önző,irigy,makacs,forrófejű,érzéketlen és még is túl érzékeny.. Mindenért siránkozom,hogy nekem ilyen rossz olyan rossz,pedig nem! A legtöbb embernek rosszabb mint nekem,és én még is verem a nyálamat feleslegesen.. Szánalmas ember vagyok.. A lustaságom.. az a másik,amit gyűlölök magamban.. Annyira szeretnék fantasztikusan rajzolni,mint Anna,mert felnézek rá,de még sem vagyok képes,mert lusta vagyok.. Kiveszett belőlem az a motiváció,ami régen mozgatott.. vagyis.. Rajzolnék tényleg,csak sokszor érzem azt,minek?.. Sosem leszek jobb senkinél,és sosem fogok újat mutatni a világnak,vagy olyat amivel tényleg többé tenném azt,mert már más megalkotta,vagy jobban véghez tudja vinni.. A depresszióm eluralkodott rajtam,és képtelen vagyok kitörni belőle.. Mindig nyekergek,hogy bezzeg ez bezzeg az,és én semmit de semmit sem teszek a dolgokért!.. Csak sírok,és vinnyogok,mint egy szánalmas féreg,aki képtelen lábra állni.. Másokat bántok,ha magamat gyűlölöm,eltaszítom magamtól azokat,akik szeretni próbálnak.. Hát normális vagyok én?!.. Nem.. Ezért érzem úgy,hogy ezt kell tennem.. Elbújok,és soha többé nem jövök elő.. Gyáva alak vagyok,aki csak elfut a gondok elől,és nem mer szembenézni azokkal.. Képtelen vagyok legyőzni az akadályokat,csak kerülgetem őket,és a könnyebb utat választom.. Persze,mindenkinek megvan a maga keresztje,mindenki más és más,másmilyen a érzékenységünk,és lehet én nagyon törékeny vagyok,de a kis marhaságokon miért vergődöm annyit?.. Csak felakarom tépni az eremet,és élvezni,ahogy lassan kimúlok,miközben a szemeim előtt lepereg az egész életem... Ennyit akarok.. Hogy többé,ne legyek tudatába annak,aki vagyok..

Hmm.. csak ülök,és nézek ki a fejemből,miközben ezek mind pörögnek a fejemben.. sőt,ennél csak sokkal több dolog..
Fáj,hogy Gábort tönkreteszem,azzal,hogy barátság extrákkal-t játszok vele.. Persze,ő azt mondja,nem használom ki,és ha szenvedni fog,saját hibája,mert ő erőltette.. Nekem nem kellett volna belemennem.. De ő olyan jó barátom.. Néha túlságosan is.. Nehéz erről beszélnem,mert szégyenlem magam,amiért kihasználom őt,akaratlanul is.. Csak jót akarok neki,de képtelen vagyok ellen állni a régi vonzalmaknak,amit 3 éve éreztem iránta.. Vajon valaha elfog tudni engedni? Nagyon remélem,hogy igen.. Szeretném,ha boldog lenne idővel valakivel,és még is szeretném,ha örökre így maradna minden,ahogy van.. Persze ahhoz,hogy boldog legyen,jómagamnak is képesnek kell továbblépnem ezen.. Hiszen számomra a barátaim boldogsága az első számú a fontossági listámon. Szerencsére,még nincs itt az idő,hogy könnyes búcsút intsünk ennek a mély kapcsolatnak.. Persze ez nem olyan rossz,mint ahogy annak látszik. Van ám szép oldala is:) Amikor önfeledten hülyülhetsz vele,és bármit csinálsz,nem kell félned attól,hogy le égsz vagy rosszat teszel:) Jót nevetünk egymáson,ki cikizzük a másikat,és aztán finom csókot lehelünk a másik ajkára:) Viszont tudom,hogy képtelen vagyok kapcsolatot kezdeni.. rettegek tőlük még mindig,és fogalmam sincs,mikor teszem túl rajta magamat.. Remélem, a közel jövőben.


De az életben vannak ám szépségek is:) A mai nap az volt^^ Szeretem a friss tavaszi időt:) Amit viszont a leginkább,az a  gyönyörű ég:) Azok meseszépek :3

Viszont most elköszönök,egyenlőre ennyit tudok magamból kiírni. Köszönöm azoknak akik mindig mellettem vannak,és támogatnak! Hálás vagyok nektek is,kedves olvasók,hogy elolvassátok a rinyálásomat!:) Remélem,azért szolgálok némi rossz példával,amit ti nem fogtok elkövetni,ha én már igen..

További szép estét!

Kinuta~

Emlékképek,és a kínzó valóság~

Sziasztok!

Azt hiszem,először is egy bocsánatkéréssel tartozom.. Szerettem volna jönni,és írni,de mindig találok kifogást,és és indokot magamnak,miért ne tegyem ezt. Pedig sokszor jól esik,ha kiadom magamból amit érzek,és amit gondolok. Még akkor is,ha ez senkit sem izgat.

Először is,akár hol kezdhetném,de a tegnapi az ami nagyon megrendített..
Ugyebár,meséltem Pityuról. Lehet nem sokat,de szerintem ez elég is,hiszen őt ismerni kell,és így az interneten elég nehéz átadni. Bár,jobb,ha nem ismeritek meg. Legalább is én,ezek után,már nem tudok bízni másokban.. Az igazat megvallva,azt hiszem 1 hónapja kezdődtek a gondjai,amikor a családi problémák nagyobbra nőttek,mint kellett volna,és hát végül ellepte őt is. A kapcsolatunk igen fura volt,hiszen én a barátságot pártoltam,de nem tudtam nemet mondani a vonzásnak,ami felé húzott.. Fogalmam sincs,mi lehetett az,amibe beleszerettem,mint utóbb rájöttem erre is,csak már későn,ámbár,de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak,és többször is a testiség nyert. Persze senki se gondoljon rosszra,komolyabb dolog nem történt.. Még jó..:) Lehet megbántam volna,de nagyon. A lényeg,hogy közöttünk egy nagyon labilis kapcsolat állt fent,legalább is részemről,mert nem tudtam pontosan mit érzek iránta,ő pedig gondolom az én bizonytalanságomnak köszönhetően távolodott el tőlem ennyire. A lényeg,hogy Dec. 21-e után,már csak 1x találkoztunk,az is most csütörtökön volt,10 percre. Visszakérte tőlem a nyakláncomat,és az okát is tudom miért,bár ő nem adta a tudtomra.. Volt egy olyan megjegyzésem,mert a sok családi gondja miatt sokat kellett dolgozni,és emiatt eléggé hanyagolt,ami nem is baj,csak amikor felakartam vidítani,még akkor is rideg és közömbös volt velem,és egyre csak a távolságot növelte közöttünk,na és erre reagáltam úgy neki,hogy szívem szerint eltűnnék az életéből,mert számomra nagyon fontos,de nem tudom kibírni a hiányát,és a lánca miatt nem léphetek le csak úgy.. Szerintem ez a mondat döntötte el az egész kapcsolatunk alakulását egészen tegnapig. A találkozásunk napján még írtam neki,hogy hiányzik,és remélem még tudunk majd beszélni. Aztán vasárnap is,akkor annyit,hogy miért nem tud válaszolni nekem? mivel láttam,hogy írt ki az üzenőfalára fészen. Mondtam neki,hanem akar beszélgetni velem,akkor mondja meg,és eltűnök ígérem,de ennyi jár nekem,azt hiszem.. Erre mi volt a tökéletes megoldás? Törölt. Persze:D.. A gerinctelen embernek ez a megoldás mindenféle problémára.. Még nekem mondják,hogy gyáva vagyok,és folyton csak menekülni tudok.. Nos, azt hiszem,tévedtek.. Persze az emlékek nagyon fájnak,még mindig,hiszen beleszerettem,ami hiba volt.. Bár jobb,hogy későn jöttem erre rá,ha lett volna a dologból valami,és úgy dob el magától,akkor biztos nagyobb lett volna az érzelmi trauma mint most. Rájöttem,hogy az élet,folyton újra meg újra szembe állít azzal a hibámmal,amit képtelen vagyok megtanulni. Ne bízz senkiben sem,aki nem áldozna érted!.. Illetve akinek nem vagy fontos. Bár lehet neki is az voltam,ki tudja:) Szerintem ő is csak végig hazudott.. Azt hitte,majd ha felszed,akkor gyorsan letudja,de amikor rájött,hogy nem vagyok olyan könnyű eset,lekoptatott.. Egyik percben kiszeretném szúrni a két szép szemét,amibe igazán beleszerettem,a másik percben pedig csak szeretném,ha csendben elkopnának az emlékek.. Mamám mondta nekem,mert látták a kiírásomat,és  hát elég csúnyán reagáltam,hogy nem érdemes utána futni,mert én szerettem volna felhívni,vagy elmenni hozzá,és megkérdezni,ez most mi? Azt mondta,legyen bennem egy kis önbecsülés. Milyen igaza volt! Dédimnek volt egy olyasmi mondása,hogy: Isten nem siet el semmit,de nem is felejt. Másrészt, én úgy sem tudnék neki akkora pofont adni,mint az élet. Majd az adósságát nála törlesztheti:) Van neki elég,azt hiszem. Bár ne zaklatnának az emlékek és könnyebb volna, nem fogna el a fájdalom olykor olykor,és nem kívánnám vissza azokat a napokat,amikor boldog voltam.. Amikor azt hittem az vagyok. Az idő  majd megoldja ezt a dolgot,csak abban nem vagyok biztos,hogy mikor tanulom már meg végre azt a leckét,amit az élet mindig a képembe csap.. Nem akarok többet szenvedni ilyen emberek miatt! Egyszerűen nem!..
Csak remélni tudom,hogy felismerem,mire a következő jelölt jön..

Aztán mit is mondhatnék még..
Sok a stressz rajtam,a szüleim nem változtak semmit,folyton csesztetnek,és piszkálnak,mint most is. Sok áramot fogyasztunk,és miattam..Mert hogy én 4-5 órát gépezek.. 3000 forinttal többet kellett miattam ráfizetni havonta az árra.. Na már most elárulom,kölcsön adtam nekik 35-40 ezer forintot,akkor most miért engem piszkálnak? Most is bejött apám,és hozzám vágta 3x-ra is amit eddig,és hogy nem tudják majd visszaadni nekem ezt a pénzt.. Jó,majd idővel,de addig engem hagyjanak békén könyörgöm.. Nem nézek tévét,nem megyek el itthonról,nem csinálok kb semmit,egyedül,csak is itt tudom tartani a kapcsolatot olyan emberekkel akik messze vannak.. Ha feltöltenék a telefonomat,vagy azt fizetnék számlásan,akkor nem ülnék az is biztos... De nem,azt SEM ők töltik fel,hanem én:')..
A sulim miatt is piszkálnak,és amiatt én is kivagyok akadva,mert a félévim nem lett túl fényes.. Töriből kettest kaptam a 3,0-es átlagomra,mert a tanár szerint ő nem nézi az átlagot. Ahan.. A barátnőm 2,666-ra megkaptam a hármast :)).. Az igazságot szeretem igazán az életben:D De tényleg!.. Mindegy.. Szóltam osztályfőnökömnek,kezdjen ezzel valamit,bár nem akarom,hogy a tanár basztasson,ha szól neki.. Azt mondta Franci,hogy majd névtelenül rákérdez mi is ez a félreértés,de ő is nagyon meglepődött,amikor közöltem vele mi a helyzet.. Végül is annyira nem érdekel,majd év végére kijavítom:) Rajzból 5ös lettem,ábgeóból 3-as,ami nagy szó!:D A többi jelentéktelen,de igazából ha szerencsém van,akkor 4,0-es átlagom lesz,ami nem is rossz,nem de?:)
Viszont a jövőmtől még mindig tartok,hogy azt csinálhatom-e majd amit akarok..Mert 3ds programmal szeretnék dolgozni,játékokba karaktereket szeretnék tervezni,vagy mozgáskoordinációt csinálni,vagy bármit! Mert ez érdekel:) Bár megelégednék egy jól fizető állással is,de tényleg.. Csak félek,hogy nem leszek elég.. Persze ezen még korai gondolkodni ugye,de akkor is tartok tőle..

A már sokszor emlegetett barátaimat hiányolom,akik messze élnek,bár most egy nagyon rendes ember,Viktor tett tanúbizonyságot arról,hogy nagyon jó barát,akire lehet számítani:) Mindig "mellettem" van,ha szomorú vagyok,még akkor is beszél hozzám,ha én nem tudok figyelni rá,és sorolhatnám:) Persze nem csak őt kell megemlítsem,hanem Arut is^^ Most találkozom majd vele csütörtökön^^ Remélem jól fog menni minden,nem szeretném,ha valami balul ütne ki:S Mármint,ha késne a busz,vonat metró vagy bármi:) Ha már feljön hozzám,Egerből.. Oo"".. Nagyra értékelem azok barátságát,akik akkor is mellettem vannak,ha éppen összetörni készülök,és nem hagyják,hogy magamba omoljak,ehelyett kezüket lábukat törve küzdenek értem,mit sem törődve a saját gondjaikkal.. Ez az amit csodának tudok a mai világban nevezni.. Hogy vannak még ilyen emberek:) Köszönöm a segítséget,és a támogatást Annától,Regitől,Vivitől,Krisztitől,Arutól,Anitától,Gábortól,Viktortól,Luhótól,Bencétől!:) Életem végéig hálás leszek nekik,és remélem kitartanak ők is mellettem addig..!
Bencéről majd máskor mesélek,mert most mennem kell.. Apám megint elcseszte a kedvemet,szokása szerint^3^... Amikor csak egy kicsit is jobb kedvem lesz, a szarnál,akkor ő vagy anyám jön,és elcseszik:D Milyen érdekes..
Remélem a héten még tudok jelentkezni... :/

Köszönöm,hogy olvastatok!
Kinuta~

Hali!

Szíp jó estét!

Ne haragudjatok,amiért eltűntem hetekre,de sajnos most nagy teperés van a suliba,és tanulnom kellett :( Még kockulni sem volt időm(bár most nincs is kedvem az elmúlt két hétben),még olvasni sem tudtam nagyon,mert vonaton ugyan van időm,de annyira kimerülök,hogy három megálló után elalszom >.>" elég kellemetlen :/

Na de,hogy valami szebbet is írjak,végre elékezett a tél  is!:) Én meg meggazdagodtam xD... Na jó nem,csak megkaptam ma a keresztszülőktől meg mamámtól a szülinapi pénzt amit nem tudtak odaadni:) Tervezem,hogy egyik nagyon kedves barátomnak,akit nemrégen ismertem meg(és igen tudom,elhamarkodott vagyok,de ő valahogy más..mindjárt részletezem miért is),csinálok születésnapjára egy szerencse/csillagjegy fácskát:3 Már csak Lapis Lazulit kell beszereznem és meg is csinálom egy nap alatt:) Egy gond van csak,hogy nem tudom hol lehet azt beszerezni,és el kell hozzá mennem egy két boltba ._. persze pont ő fog elkísérni xD.. Szerencsére nem tudja,hogy mit tervezek:D Tehát,egyébként őt Pityunak hívják:) Nagyon rendes velem,kész önfeláldozó ha rólam van szó,nagyon sokszor találkozunk,amikor kitalálom,hogy na én most akarok ^^ Csak egy bibi van.. Ő is belém szeretett,de Gáborral ellentétbe ő vár rám >.>" Na már most Gáborral rendeztem a sorokat,és mondtam neki,ez igy köztünk nem lesz esélyes,ne féltékenykedjen már.. Mivel messze lakik és két évet csak rá várni:S.. Ha tényleg közös az utunk,úgy is összefogunk jönni,ha meg nem,nem dobom feleslegesen sutba a barátságunkat. Ahogy Pityuval sem.. Persze megcsókolt már,ami tényleg nagyon nagyon jó,de.. A lelkem sajnos zavarog,és nem tudom mit csináljak:S Egyik percben nagyon vonzódom hozzá,de annyira,hogy nem tudom tartani a korlátokat amiket megfogadtam magamnak,másik percben pedig csak barátként tekintek rá.. Ő az egyetlen ember,aki a lelkem mélyére lát,és tényleg oda,ahova más nem.. nagyon furcsa.. csak mindig azt hiszi,amikor nézek rá és mosolygok,hogy mondani akarok valamit.. xD Pedig nem!:D Csak örülök,és boldog vagyok^^ Viszont az kevésbé boldogító,hogy össze vagyok zavarodva érzelmi téren..:S Húgi azt mondja szerelmes vagyok belé,és ő maga Pityu is,de fogalmam sincs mivan.. Nem akarok kihasználni érzelmileg,és elveszíteni sem akarom...:( Mióta szakítottam Jocival,azóta ettől rettegek.. Hogy újra elkövetem ugyan azt a hibát mint nála.. nem akarom.. nagyon nem.. :S Ezért nem merek lépni se előre se hátra.. Nem tudok neki ellenállni,de összejönni sem tudok vele.. Most nem.. Na majd megpróbálok még is nemet mondani a kísértésnek ^^".. Csak nagyon nehéz:S

A suliban nagyjából minden okés,elég nehéz időszakon vagyok túl,asszem holnap kikapom a matek tz eredményét,és ettől függ hogy bukok-e vagy sem:S Nem értem,hogy sikerült ilyen szarra ez a félév,mikor tanultam .. Nem eleget,mint szokásom,de tettem érte.. Nos,szóval csak imádkozni tudok,hogy legyen egy 2-es..:S 3-4-nek jobban örülnék,de most ez van >.>" Még ábrázológeometria a cinkes,mert sehol sem tartok vele,és az egy igen nehéz tantárgy:S Remélem téli szünetig mindent sikerül megcsinálnom,az osztály-,és szakkarácsonyra húzott embereknek is:) 

Hát,lenne még mit mesélni,de most csak a két szerelmes rómeo aggaszt (Gábor és Pityu esete),na meg a suli:S és apámék... de ők mindig^^"...

Köszönés képen egy zene,ami mostanában nagyon bejön:
David Guetta-She wolf

Köszönöm,hogy olvastatok megint! Ígérem,amint tudok megint jelentkezem!:)
További szép estét!

Kinuta~

Borús fellegek..

Hát szép estét!

Mit is mondhatnék,elsősorban,hogy ne azonnal a nyomasztó gondolataimra tereljem a szót,tehát nem tudom,azt hiszem azzal kéne kezdenem,hogy elmondom,ma nem írtam matematika dolgozatot,de holnap megírom.. >.>" Meg ma nem tesiztem,mert a kedves Máv megint alátett a dolgoknak:D Csak 1x kelek fel rendesen,és készülök el időben,úgy,hogy nem rohanok,és már is valami más üt ki balul.
Tehát,így azt hiszem áttérhetek arra,hogy ez a mai bejegyzésem koránt sem lesz oly vidám,mint amikor jó kedvem van.

Az igazat megvallva,kétségbe vagyok esve,és félek.. Elvagyok keseredve teljesen,mert az iskolai tanulmányaim nem mennek valami fényesen,az idei évben.. Fogalmam sincs mi ütött belém,de tényleg rettenetesen kiakadtam.. Mást sem csinálok,mint szánalmas ember módjára sírok,vagy magamba roskadva ülök,és a mellkasomat szorítja össze a kiláthatatlanság maró karmai.. Hiába tanulok,egyszerűen nem tudok koncentrálni,és csak a rosszabbnál rosszabb jegyeket kapom ki egymás után,és teljesen össze vagyok törve.. Mit kéne tennem? A szüleim természetesen azt mondják,szerintük én csak szarok bele a tanulásba,pedig nem így van.. Annyira szégyenlem magamat a rossz jegyeim miatt,folyton csak csalódok magamban... Gábor,és a Balázs( a volt osztálytársam) azt mondták,ne adjam fel,és tanuljak,meg amiben tudnak segítenek.. Na de,én magam sem tudom miért nem megy! Bárcsak valaki tudna segíteni,megérteni mi van most velem:(.. Itthon csak azt hallgatom,hogy ez miért nem megy,mi ez a rossz jegy már megint,stb.. Elgondolkodom rajta,hogy ők sohasem akarták megérteni az érzéseimet és a gondolkodásomat,és amikor visszavágnék apáméknak,hogy már pedig nincs igazuk,inkább már rájuk hagyom,mert belefáradtam a dolgokba,hogy hiába mondom nekik,hogy nem tudom miért nem megy,nem hiszik el.. Szerintük én vak vagyok,és nem látom mi folyik a világban,meg azt hiszem,majd minden az ölembe hullik,mint az érett alma. Persze,ha egy olyan ember lennék,aki sohasem az elismerésre vágyott,akkor lenne benne igazság,de így nem.. Nem csak a tanulmányaim miatt aggódom,hanem a jövőm és a megélhetésem miatt is,fogalmam sincs,hogy mi lesz 5 év múlva végzek a sulival,de remélem jobb világ mint most.. Vagy legalább lenne egy kis mázlim^^"...

A másik,ami még nagyon nyomaszt az Gábor.. Amint az előző bejegyzésemben írtam,hát ott szerintem mindenkinek feltűnt,hogy elég fura kapcsolatban vagyunk mi egymással.. Elég nehéz megfogalmazni,de számomra ő egy fontos ember,egy tényleg igaz barát,aki mindenben ott van,és még akkor sem hagy el,amikor akkorát rúgok bele,mint az élet.. Ezt fűszerezi meg a régi érzelmeim ami még hozzá fűznek,mert régebben ugye csak neten "jártunk".. Odáig minden szép és jó,hogy szerettük egymást,de ez nem kapcsolat. Persze,az érzések,mivel sohasem teljesedhettek ki igazi valójukban,mind a kettőnkben megmaradtak,és bennem csak most kezd újragyulladni,aminek örülök is meg nem is.. Keserű boldogság ez nekem,mivel nem akarom elveszíteni őt,de tudom,hogy valószínűleg sohasem lesz az enyém.. Legalább is teljesen nem.. Abban egyeztem meg vele,a több mint barátság kapcsolat terén,hogy akkor akarok majd vele ténylegesen egy komoly kapcsolatot,egy olyat,amit mind a ketten megérdemlünk,amikor már felépültem ebből az ingatag lelki állapotból,és ha már túltettem magam a szakításomon..Na meg ha felköltözik Pestre. Már most,tudni kell,hogy Gábort Győrbe köti a mostani munkája,és azt mondta nekem,hogy ő szeret ott élni. Én pedig,nem akarok Győrbe menni sem tanulni,sem dolgozni,még akkor sem,ha eltartana,márpedig felajánlotta nekem,ami tényleg szép gesztus tőle,és nagyon jól esik,de ezt nem érdemlem meg,és sohasem engedném neki.  Másrészt,ott nincsen az én szakmámhoz kötődő munkahely,és én tényleg szeretem ezt csinálni,természetes hát,hogy ezzel akarok foglalkozni,ha odakerülök. Nagyon fáj emellett,hogy anno,nem is olyan régen,megkérdezte,ha felköltözne 2-3 év múlva,akkor odaköltöznék-e hozzá.. Elgondolkodtam ma a dolgokon,és arra jutottam,szerintem jó lenne,nekem is meg neki is,mivel a költségek feleződnének, és én közelebb lennék a sulimhoz,na meg együtt is lehetnék többet:) Na meg,ha nem múlnak el az érzéseink,akkor szívesen összekötném vele a sorsomat,ha az élet is úgy akarja.Persze ezt majd csak az idő adja tudtunkra.. Félek,hogy elveszítem,mert nagyon szeretem mint barátot,és egyre jobban kedvelem,őt magát,mint férfit.(mert hát ismerjük el az,19 évesen:))  Feláldoznám egyébként a dolgokat, a barátságunkat,és a több szeretetet is ami hozzá fűz,ha tudom,hogy az jó döntés volna számára... Ha ezzel könnyítenék a dolgán,és a sorsán s megtenném.. De tudom,hogy összezuhanna teljesen,ha elhagynám.. Így is mostanság elég sok baja volt,nem,hogy még én is tettem a nyakába rendesen.. Főleg egyébként miattam voltak balhék,de neki is akadtak mással gondjai.. Fogalmam sincs mit kéne tennem ezen esetben is,pedig hát nagyon törtem a fejemet.. Legközelebb majd csak decemberben tud jönni,mint ma utóbb kiderült,mert rákérdeztem osztálytársaknál, novemberben lesz e valami kisebb 1-2 napos plusz hétvége,de mindenki csak ingatta a fejét.. Tehát marad a december. Arra gondoltunk kiveszünk egy hotelszobát (persze senki se gondoljon azonnal a legrosszabbra:)),és hát akkor ott lennék,nyugisabb mint itthon titokban haza osonni,meg el innét,ráadásul ha minden jól megy,akkor 2 napot marad,és több időt lehetünk majd együtt:) Ebben is csak az  a rossz mint mindenben.. Egyszer úgy is vége lesz,és el kell mennie újra.. Aztán kezdődik az egész kínzó várakozás elölről:/ Én kibírom,mert 2 évig ezt csináltam Jocival,de akkor is.. Attól még ez megvisel.. Azt hittem,többé nem fogom ezt érezni,de rá kellett ébrednem arra,hogy még igen is fáj ugyan úgy az,ha valaki akit nagyon szeretek,jön és megy.. Rettentően fullasztó ez az egész,és tényleg nincs semmi ötletem,mert nem akarom ráerőszakolni a dolgokat,és azt sem akarom,hogy egy ilyen instabil emberre építse a jövőjét. Ha akar,költözzön fel,munkából  kifolyólag vagy amit szeretne,ha meg nem,akkor meg kéne maradni barátok szintjén,mert felesleges egymással játszadozni.. A végén úgy is mindenki csak megsérülne.. Inkább legyen boldog valaki más oldalán,mint sem azt lássam,hogy felemészti a reménytelen hitegetés..

Ráadásul,senki sincsen,aki igazán tudna valami épkézláb ötletet adni ezekben a gondjaimban,akikhez meg fordulnék,azokat vagy nem akarok leterhelni,vagy ők is csak ugyan úgy hümmögtek,és bámultak maguk elé,mint én.. Azért jól esik,hogy meghallgatnak a barátaim,főleg ma Regi:)
A barátokról jut eszembe.. Vivivel csúnyán összekaptunk nemrégen, mert szépen egyik nap,még szünet előtt megvártam őt a szakán,persze ott ültem mellette és boldogítottam.. Utána,hazafelé indultunk,de Vivi még beakart menni üvegszakra Íriszhez,én meg mondtam,rendben lessünk be.. Hát,a belesésből az lett,hogy én ott álltam két percig,aztán kijöttem,hogy ne legyek útban,és vártam utána kb 15-20 percet,majd fogtam magam,és hazamentem.. Ráadásul így is hazamehettem volna előbb,lett volna időm pihenni,meg minden,de vivivel akartam lenni,mert fontos nekem,és most meg.. Elfelejtett. A legszebb az egészben az volt,hogy amikor felhoztam neki a dolgot,még ez sem ugrott be neki! Ez fájt a legjobban.. Ma meg.. Rá sem néztem,hozzá sem szóltam,levegőnek néztem,annak ellenére hogy a szívem majd megszakadt.. De most miért bocsássak meg neki olyan könnyen? Akkor legközelebb megint ugyan ez lesz,és már elegem van,hogy még azok is "elárulnak" akiknek fontos vagyok:( Nem haragszom már rá tényleg,csak rettentően fáj,hogy ezt tette velem,amikor én mindig és mindig mellette voltam,amikor csak tudtam,és mindenben támogattam,és segíteni próbáltam neki..:( Ha nem értem rá,még azt is megmondtam neki,hogy ne várjon feleslegesen vagy ilyenek.. Bahh.. Mindegy..:(

Tényleg jó lenne,ha már valaki helyreraknak,mert az hiszem,ha továbbra is ilyen maradok,akkor felfog emészteni ez a sok dolog.. És ezt most már nem csak mondom.. Mert érzem is..

Köszönöm,hogy meghallgattatok!
Kinuta~